Hollywoodi rendezésben
Miközben a Premier League kapcsán vélhetően az izgatja leginkább az érdeklődőket, hogy a címvédő Manchester United vissza tudja-e verni a trónjára igényt tartó Liverpool rohamát (Rafa Benítez együttese szombaton négyszer találta el a kapufát, mire vért izzadva, a 92. percben Joszi Benajun találatával megtörte a Fulhamet, és legalább vasárnap estig a tabella éléről tekinthet a mezőnyre), nem árt kicsit előretekinteni, s eljátszani a gondolattal, hogy teljes fegyverzetben mekkora potenciál rejlik az Arsenalban.
Egyöntetű a vélemény, hogy Andrej Arsavin érkezésével sokszínűbb lett az „ágyúsok” amúgy is jól variálható támadójátéka, s azt sem árt hangsúlyozni, hogy a szombati forduló előtt már 16 mérkőzésesre hizlalta bajnoki veretlenségét Arsene Wenger együttese, vagyis az oly sokszor megcsodált támadófutball mellett a védelem sem muzsikál gyengén. A 31. fordulóban csatlakozott az Arsenal nemzetközi keretéhez a togói Emmanuel Adebayor, aki február 8. óta kínlódott sérülésével, valamint a spanyolokkal Európa-bajnokságot nyerő Cesc Fabregas, akit a december 21-én megrendezett Liverpool elleni rangadó (1–1) óta volt kénytelen nélkülözni a londoni szakvezetés. S bár nem Amerika, hanem az Emirates adott otthont a Manchester City elleni összecsapásnak, a szombat délutáni események már-már Hollywoodot idézték.
A nyolcadik percben Adeba-yor a jobb oldalról elvégzendő Arsenal-szabadrúgás előtt mutatóujját felfelé tartva jelezte, hogy ha lehet, érkezzen a fejére a labda – s tessék: oda érkezett, ő befejelte, s mivel a feladót Fabregasnak hívták, a két futballista visszatérése már ekkor jól érzékelhető hatással volt a csapatra. Csakhogy a második félidőben volt még egy, góllal végződő közös munkásságuk, vagyis Fabregas két gólpasszal, Adebayor meg ugyanennyi góllal tért vissza Wenger 2–0-ra diadalmaskodó és immár 17 bajnoki mérkőzés óta veretlen együttesébe (érdekes módon legutóbb éppen a most legyőzött Manchester City tudott három pontot szerezni ellene, még november 22-én). Igaz, jobb helyzetkihasználással (már megint Nicklas Bendtner...) nagyobb is lehetett volna a különbség a két csapat között.
„Fabregas és Adebayor is kiemelkedően futballozott, bár hadd jegyezzem meg, hogy ha az egész csapat ilyen lendülettel játszik, minden pályára lépő futballista teljesítménye jónak értékelhető. Megnyugtató látni a fiúk elszántságát, gyorsaságát, kreativitását és nem utolsósorban fegyelmezett védekezését. Kimondottan boldog vagyok, hiszen remekül játszó Manchester Cityt sikerült legyőznünk” – fejezte ki elégedettségét Wenger a lefújást követően.
Most pedig visszakanyarodhatunk a bevezetőben tett utalásunkra. A szombati mérkőzés is egyértelműen bizonyította, hogy a támadások szervezésénél nem „oltja ki” egymást Fabregas és Arsavin, s kettejük kombinatív készségével, rúgótechnikájával és játékintelligenciájával elérhető közelségbe kerülhetnek a lehető legszebb londoni álmok. Mert azt is tartsuk észben, hogy rajtuk kívül a szélvészgyors Theo Walcott, az univerzális Eduardo és Samir Nasri, a sokra hivatott Robin van Persie is a csapatot erősíti, nem beszélve a szintén fontos feladatokat elvégző Abou Diabyról, Emmanuel Ebouéról és Bacary Sagnáról.
