Megmaradt a remény
Sejtettük: a drukkerek pillanatok alatt elkapkodták a jegyeket, úgyhogy már napokkal a Szeged érkezése előtt biztos volt a telt ház a LEN-kupa-döntő első meccsén. E puszta tény vegyítve azzal, hogy így tucatnyi vakmerő magyartól eltekintve piros-kék zászlókba burkolózott fanatikusokkal telt meg a Nea Szmirni uszoda, továbbá, hogy a rivális az előző körben a Posillipo Napoli ellen jutott tovább, nehéz egy és negyed órát vetített előre a mieinknek. A fiúk rá is készültek a rangadóra, kedden elutaztak, szerda délelőtt edzettek a helyszínen, majd csendes pihenővel fejeződött be a ráhangolódás.
Aztán 3:0 volt az emberelőnyök aránya az első negyed végére – oda. Hála Istennek ebből csak egyet lőtt be a Panioniosz, de Varga Tamás hiába kezdte termelni a gólokat, az íratlan pólószabályok ismeretében meglepő ötméteresből, Konsztantinosz Kokkinakisz góljával mégis hátránnyal mehetett pihenőre a Szeged. Akárcsak a félidőre.
Varga élt a fórok adta lehetőségekkel, és egymaga próbálta tartani a lépést az öt találatát négy játékos között elosztó riválissal, amely a következő majd’ egynegyednyi időben képtelen volt újra betalálni, kár, hogy a kék sapkások szintén. Ki más, mint Varga Tamás kezdte később újra a gólgyártást, bevágta második ötméteresét is, a kiállítások nagyjából egyenlően jöttek – bár néhány kontra nélkül meglettünk volna –, úgyhogy a fehér ruhásokra nem lehetett panaszunk. Más kérdés, hogy több kidolgozott akcióból nem sikerült betalálni, ám mivel ez az ellenfélre is igaz volt, helyén valónak tetszett a 6–4-es állás az utolsó játékrész előtt.
Egyetlen aggasztó tény akadt csupán, mégpedig az, hogy Varga a harmadik szünet előtt nem sokkal begyűjtötte második büntetését is, azaz már csak egy kiállításra volt a kipontozódástól, ami általában óvatosabbá teszi a vízilabdázókat. De őt nem, játszott tovább, viszont a két bíró belenyúlt a meccsbe: 7–5-nél jártunk, amikor Török Béla megúszott, csak éppen látványosan visszahúzták, mire kontrafaultot fújtak a partról, és odalett a felzárkózás lehetősége...
Török ráadásként eltrafálta a lécet, Joannisz Tomakosz meg beverte a nyolcadikat, és egy perccel a vége előtt biztos lett, hogy mínuszból kezdi majd a második meccset a Szeged. Főleg, mert a végére Varga irányzéka sem volt már olyan pontos, mint az elején, a kiélezett helyzet okozta sietség miatt kevésbé előkészített pozícióból is tüzelni kellett, és a végén sorban elrontott előnyök sem segítettek.
A slusszpoén mégis a miénk lett, Török csak elviharzott egyszer, és Weszelovszky László be is végezte a támadást, azaz kétgólos, megfordíthatónak tűnő hátrányból startol a visszavágó április 22-én Szegeden.
Amiért kiutazott Athénba Kásás Zoltán együttese, azt teljesítette: van még esély a LEN-kupa-győzelemre.
