Bohóckodás

A magyar futballban megannyi bíróbaki borzolja a kedélyeket, ám szombat délután kiderült, hogy Szentes Lázár idegrendszere nehezen bírja az olyan kiélezett szituációkat, amikor a játékvezető sípja felharsan. Ha a szókimondó lélekbúvár, Csernus doktor történetesen ráérne, talán hosszas elemzést írhatna az újpesti edző szombat délutáni, Kaposváron tanúsított jelenetéről s magatartásáról... A semleges drukker számára gyönyörűséges futballdélután volt a szombati. Az izzadságszagú kerékpártúra vagy a szerelmes hangulatú szentendrei séta után a befüggönyözött szobában két doboz sört kibontva jöhetett a Kaposvár–Újpest bajnoki, aztán az FA-kupa-elődöntő, az Arsenal–Chelsea. Az álommeccs, amely azt is megmutatta, miért szeretik ennyien ezt a gyönyörű sportágat: izgalmas párharcok, drámai pillanatok, és persze a küzdelem hevében is mindig meglévő sportszerűség. S lám, Kaposváron is valami hasonló élményt kapott az ember, hiszen a csapatok profin küzdöttek, az újpestiek az utolsó erőtartalékukat is mozgósítva megfordították a mérkőzést, azonban egyvalaki, történetesen éppen a lilák edzője, Szentes Lázár azért morzsányit elrontotta ennek az őszinte futballnak az élvezetét. Igaz, a mester azt mondta, csak a csapatát akarta felrázni, amikor kétgólos kaposvári vezetésnél besétált a pályára, s reklamált, majd durcáskodott Kassai Viktor játékvezetővel… Ha ez cirkusz volt, annál nagyobb a baj, hiszen mit keres „csak úgy” egy öltönyös szakember a zöld gyepen, a bajnokesélyes csapat első embereként hogyan mutat példát, s hogyan várhatja el bármilyen szponzortól, pénzembertől, jegyet vásárló szurkolótól, hogy támogassa együttesét és a szó szerint is túlélésért küzdő sportágat. Ettől kezdve az lesz a módi az NB I-ben, hogy az edzők beszaladnak a pályára hisztizni? Ez lenne a bizonyos álmodott futballcirkusz? Nos, nem. A népnek inkább az a mutatvány kell, amelyet a Kaposvár és az Újpest labdarúgói mutattak be, akiknek minden mozdulatán látszott, hogy a játékért, a győzelemért, a gólszerzésért hajtanak – kifulladásig. És a vendégek akkor sem veszítették el a fejüket, amikor látták, hogy edzőjük makacsul perlekedik a válogatott és BL-meccseken, az olimpiai döntőben is bíráskodó Kassai Viktorral, aki ítéleteivel igyekezett a sportszerű játékot erősíteni. Úgyhogy Szentes Lázár „műbalhé” utáni nyilatkozata igencsak abszurdnak tetszik, hogy ő akkor is higgadtan viselkedett, amikor a pálya füvét taposta a cipője… Ha ez valóban így van, minimum tartozik egy bocsánatkéréssel: uraim, bohóc voltam…