Nem lehet lazsálni

Benedek Tibor az olasz szövet ség légiósokra vonatkozó korlátozásai miatt nem szerepelhetett a kupa négyes döntőjében (ahogy a bajnokságban sem), de Kásás Tamás és Madaras Norbert mellett az idén már a tavaly igazolt Märcz Tamás is kupagyőzelmet ünnepelhetett. A Recco az elődöntőben 11–7re verte meg a Bresciát, a fináléban pedig 10–4-re győzött a Savona ellen.

Nekünk ez kötelező feladat, a klub el is várta, hogy megszerezzük a kupát – kezdte a 2000-ben olimpiai bajnoki címet szerző Märcz Tamás. – Ráadásul az Euroliga, bajnokság, kupa hármasból ez a legkönnyebb, s megpróbáltuk a lehető legjobban, legsimábban megnyerni a mecscseket. Az eredmények alapján könnyű siker volt, de azért a két jól felkészült ellenféllel szemben nem volt olyan egyszerű győzni.

Vehették volna lazábban is a meccseket, és nyerhettek volna mondjuk egy-két góllal.

Ezt nem engedhetjük meg magunknak. Megpróbáljuk mindig a maximumot kihozni magunkból, és közben kialakul, mennyire válik nehézzé a mérkőzés. Olaszországban a jó hazai csapatok általában a második-harmadik negyedig tudnak pariban lenni, utána omlanak össze.

Mi ennek az oka? A második-harmadik negyedre domborodik ki, hogy a Recco az erős keretének köszönhetően még sorokat is cserélhet?

Egyrészt több játékosunk van ezekre a meccsekre, így változatos a keretünk. Benedek Tiboron és Predrag Jokicson kívül is plusz három ember ül a tribünön. Nagy előny, hogy cserélgetni tudjuk a játékosokat. Az elmúlt években a Recco megpróbálta felvásárolni azokat a pólósokat, akik az olasz piacon a legjobbak, s garantálni tudják, hogy hazai fronton ezeket az ütközeteket a lehető legsimábban nyerjük meg.

Nem fordulhat elő, hogy az olasz bajnokság könnyű meccsei miatt esetleg kissé leül a társaság?

Eleve komótosan kezdtük a szezont, az elején hiányzott az igazán jó játék, az összeszokottság – október, november táján be is csúszott nemzetközi fronton egy-két kellemetlen eredmény. Önmagunknak is kell találni motivációt, hogy amikor az igazán nehéz mérkőzések jönnek, és itt elsősorban az Euroligára gondolok, az időszakos leülés után jobban koncentráljunk az edzéseken.

Az olasz pólónak nem tesz rosszat, hogy a Recco tulajdonképpen minden valamirevaló hazai játékost átigazol?

Az ellenfelek megpróbálhatnák felvenni a ritmusunkat, s nem mondanám, hogy az öszszes jó játékos egy kézben van. A Savona és a Posillipo a fiatalok kinevelésében sokkal előrébb jár. Nálunk nincs igazán utánpótlás, vásárolt játékosok vannak a keretben, de a jövőben lehet visszarendeződés, mert a fiatalok közt akad egykét kiemelkedő tudású játékos. Az olasz vízilabda nagy problémája, hogy két-három csapatra való jó játékost nem tud felmutatni. Nem gondolom, hogy a Recco megöli az olasz bajnokságot, ez az egész azért alakult ki, mert az olasz utánpótlás rossz időszakát éli.

Kásás Tamás nemrégiben arról beszélt, időnként kicsit játékosabbak az edzések. A kemény tréningjeiről híres-hírhedt Pino Porzio talán megváltozott?

Ne gondolja senki, hogy viszszavett az edzések intenzitásából. Talán október, november, december tájékán volt kevesebb a munka, itt is tudták, a mostani szezonban korábban kell a csúcsformához közelíteni. Szabadságra azért nem megyünk, éppen megfelelő menynyiségű munkát végez a Recco. Kicsit még lehet csiszolni a formán, javíthatunk az erőnléten, taktikán.

Azért az Euroliga négyes döntőjében szereplő többi csapatnak ez nem túl jó hír.

Remélem, de gondolom, hasonlóan készülnek a többiek is, így nem leszünk fórban, persze hátrányban sem.

A következő idényben is marad a Reccónál?

Nem tudom. A nyáron Máltán leszek játékos-edző, és mivel a jövőben szeretnék edzősködni, ez remek főpróba lehet, viszont két-három évig még játékosként tervezem a pályafutásomat. A Recco nagyjából harminc pólóssal áll szerződésben, majd a szezon végén eldől, miként alakul a sorsom.