London vagy az álmok világa

A sors jóvoltából két londoni klub kényszerül eljátszani a Gonosz szerepét a Bajnokok Ligája idei színművében: már csak az Arsenal és a Chelsea hiúsíthatja meg, hogy teljesüljön a média táplálta népakarat, miszerint május 27-én a Manchester United és a Barcelona vívjon meg az európai koronáért. Szó se róla, a manchesteri „vörös ördögök” és a barcelonai gránátvörös-kékek összecsapása minden bizonnyal gyönyörű befejezése lenne a 2008–2009-es európai kupaidénynek, csakhogy a két ünnepelt társulatnak van még egy-egy vizsgaelőadása – nem akárhol: a futball fővárosának tekintett Londonban, ahol történetesen kevesen vallják magukénak az említett globális óhajt, és „kellemetlennek” érzik a sors által rájuk osztott szerepet.

Ami a kedden pályára lépő Arsenalt illeti, az akarat éppenséggel a Manchester United elveszejtését célozza – a mindenkori győzni akaráson túl főképp azért, mert az „ágyúsoknak” már csak a BL kínál lehetőséget arra, hogy négy év után újra trófeával zárják az idényt. Legutóbbi diadaluk az FA-kupa 2005-ös elhódítása volt; és hogy ez milyen régen történt, azt jól érzékelteti, hogy Theo Walcott akkoriban még a Southampton korosztályos csapataiban bontogatta szárnyait. Walcott azóta a londoniak alapembere, valamint angol válogatott futballista lett, fiatal kora ellenére éppen eléggé befutott játékos ahhoz, hogy ha azt mondja, a keddi meccs „pályafutásunk mérkőzése lesz”, akkor arra sokan odafigyeljenek.

A két csapat 205 mérkőzést vívott azóta, hogy 1895 márciusában először ütközött meg Londonban – azaz