Vasas: ez tényleg szégyen
Nyomasztó lehet úgy pályára lépni, hogy valójában már nincs is miért küzdeni. A REAC már kiesett, ha az összes hátra lévő meccsét megnyeri, akkor is a másodosztályban folytatja a nyártól. Kérdés, ebben a helyzetben hogyan lehet motiválni egy csapatot, mi hajtja a játékosokat, hogy valóban mindent megtegyenek a három pont megszerzéséért. Nagy Sándor, a megbízott vezetőedző, aki Hevesi Tamás távozása óta irányítja a rákospalotaikat, el is mondta az öltözőben: mindenki a jövőjéért lép pályára a következő négy fordulóban.
„Valamennyi játékosnak el kell adnia magát – fejtegette. – Vagy azért kell hajtania, hogy egy másik klub felfigyeljen rá, és átigazolja, vagy azért, hogy itt szerződést kaphasson. Igaz, az a másodosztályba szól, de a cél a feljutás lesz, az biztos, és ők végül is ebből élnek, tehát nem lehet számukra közömbös az állásuk megtartása.”
Kutasi Róbert, a REAC klubigazgatója megerősítette: egy év múltán szeretnének újra az élvonalban szerepelni. A bajnokság végén leülnek a vezetők, értékelik a tavaszi idényt is, és könnyen lehet, meghosszabbítják Nagy Sándor mandátumát a kispadon, de erre tényleg csak a hónap végén kerülhet sor. Addig az a cél, hogy a csapat becsülettel lejátssza a meccseit, azokon minél több pontot szerezzen, aztán kezdődhet a felkészülés a másodosztályra.
A REAC és a Vasas sem lehet büszke a tavaszi eredményeire: eddig egyaránt öt-öt pontot zsebeltek be egy-egy győzelemmel, két-két döntetlennel, és mindkettőjük neve mellett nyolc vereség éktelenkedett a statisztikában. Nem véletlenül, és ezt bizonyították ezen a találkozón is. A vendégek igazolták vezetőik szavait, mert tényleg nem vették félvállról a mérkőzést, de azt azért túlzás lenne állítani, hogy teljes erőből rángatták volna az instrángot. Tették a dolgukat becsülettel, de olykor azért érezni lehetett, hogy számukra nincs igazán tétje ennek a kilencven percnek. Őszintén szólva inkább jó kis edzőmeccsnek tűnt ez az összecsapás, mint pontokért zajló bajnoki mérkőzésnek, olyannak, amely nem oszt és nem szoroz, és nem is szándékozik új fejezetet nyitni a sportág történetében.
Ha Nagy Sándor szavait komolyan vették a játékosok, akkor sok jóban így sem reménykedhetnek, aligha akad olyan menedzser, aki ebből a két együttesből merítve üthetné nyélbe a nyári igazolási időszak bombaüzletét. Talán furcsa, de mnem akadt egyetlen kiemelkedő teljesítmény sem, a semleges nézőt pedig nemigen vigasztalja, hogy a futballisták korrekten elvégezték a dolgukat, az pedig elszomorító, ha ezt úgy tették, hogy a képességeik javát bevetették a siker érdekében...
