Mencsov Róma ura
Az esélyesek közé tartozott, de valójában kevesen gondolták, hogy az orosz Gyenyisz Mencsov győztesként jöhet ki az amerikai Levi Leipheimer és az olasz kiválóságok versenyéből.
Ráadásul a „másfél” Vuelta-győzelem (2007-ben saját erőből gyözött, 2005-ben viszont csak Roberto Herras lebukása után) ellenére is olyan versenyzőnek tartották, aki ugyan ott van az élmezőnyben – 2003-ban a legjobb fiatal volt a Touron, amelyen később negyedik és hatodik is lett –, de az utolsó nagy lépést képtelen megtenni.
Most viszont, 31 évesen felért a csúcsra.
„Ez pályafutásom legnagyobb győzelme – mondta Mencsov a római befutót követően, aki arra is kitért, hogy miért tetszett a verseny során annyira hűvösnek. – Megpróbáltam végig koncentrálni és nyugodtnak maradni. Viszont amikor véget ért a viadal, megszűnt a bennem lévő feszültség.”
A vasárnapi időfutam előtt Mencsov 18 másodperccel vezetett az olasz Danilo Di Luca előtt, azonban hiába ő a jobb ebben a műfajban, nem volt sima útja (14.4 kilométeres) a végső győzelemig. Az orosz ugyanis a szakasz során elcsúszott a vizes aszfalton, de nem veszítette el a lélekjelenlétét – ráadásul pillanatok alatt mellette termett egy szerelő a tartalék kerékpárral –, sőt végül így is megelőzte Di Lucát, s tovább növelte előnyét.
„Amikor buksz, első gondolatod az, hogy vissza akarsz ülni a kerékpárodra – mondta az orosz. – Szerencsére nyugodt voltam, és rögtön megkaptam az új gépet. Ez volt a jobb választás, mert a régivel kockázatosabb lett volna továbbmenni. Túl sok időm nem volt gondolkozni, de a csapattól azt az információt kaptam, hogy ne pánikoljak, csak tekerjek tovább.”
Jevgenyij Berzin 1994-es és Pavel Tonkov 1996-os győzelme után a Giro harmadik orosz királya úgy véli, pályafutása legjobb teljesítményét nyújtotta, győzelme annak is köszönhető, hogy ha csak kicsivel is, de évről évre jobban, érettebben versenyez, s úgy látja, még csak most lép a tökéletes korba, s bízik a további sikerekben.
