Aki itthon is képes fejlődni

A szurkolókat önnel kapcsolatban elsősorban az érdekli, hol kezdi el a felkészülést. Tudja már?A szurkolókat önnel kapcsolatban elsősorban az érdekli, hol kezdi el a felkészülést. Tudja már?

Már? – kérdezett vissza Rudolf Gergely, a DVSC-TEVA hétszeres válogatott támadója. – Két évig még szerződés köt a Lokihoz.

Viszont tizenhat góllal az aranyérmes legeredményesebb futballistája, plusz az idény legjobb debreceni labdarúgójának járó Zilahi Zoltán-díj is az öné. Az utóbbi évekre tekintettel ezek önmagukban nyugat-európai szerződést érnek – kis túlzással.

Jó okom van rá, hogy Debrecenben maradjak, de azzal kapcsolatban is felsorolhatok néhány érvet, miért érte meg Franciaországból hazaköltözni.

Mi hozta vissza?

Annak a lehetősége, hogy rendszeresen játszhatok, erre ugyanis a Nancyban nem volt sok sanszom. A családom is hiányzott.

Mi tartja Magyarországon? Korábban elismerte, hogy a légióslétet csak megszakította, de nem vetette el.

Ismételjem magam? A játéklehetőség. Néhányan biztosan nem értik, amit mondok: fejlődtem itthon. A legnagyobb gondom a meccshiány volt. Nem Franciaországból, hanem a Soproni Ligából lettem válogatott, és a szövetségi kapitány, Erwin Koeman is kiemelte, hogy a nemzeti csapat kerettagjai közül én vagyok az egyik legtöbbet fejlődő játékos. A Lokival a Bajnokok Ligája selejtezőjében szerepelhetek, ez is motivál, ráadásul a szerződésem él, ez is Debrecenhez köt.

Szemellenzősnek tűnik. Elképzelhetetlennek tartja, hogy a nyáron klubot vált?

Tudtommal érdeklődött felőlem a Tottenham, a menedzserek jöttek-mentek a válogatott és a Loki mérkőzésein, azaz semmi sem zárható ki, viszont tiszta lelkiismerettel mondhatom: nem dőlök a kardomba, ha az ősszel is a DVSC-ben futballozom.

Nem áll szándékunkban „elüldözni”, sőt a szurkolók meccslátogatási hajlandósága és a színvonal szempontjából probléma, hogy a legjobb magyar játékosok tojáshéjjal a hátsójukon csapnak fel zsoldosnak. De itthon képes lenne-e előrébb lépni szakmai és anyagi téren is?

Persze, húsz gól a bajnokságban fejlődésre utalna – legalább egy aspektusból. Éppen az én példám mutatja, hogy a hazatérés nem jelenti feltétlenül a karrier megfeneklését, megtörését. Visszakanyarodva a válogatotthoz: az egy dolog, hogy én mit gondolok, de a visszajelzések szerint sem lógtam ki a sorból. Ez alapján próbáljuk megítélni a bajnokság nívóját – akkor most jó vagy alacsony? Ez nem fekete vagy fehér. A Lokiban fejlődtem, csak ez biztos. És az, hogy még mindig csak negyven-egynéhány élvonalbeli meccs van a lábamban. Játszani akarok, gólokat lőni a DVSC-ben, a válogatottban. Ami a keresetemet illeti, tudom, milyen különbségek vannak a nyugati és a hazai fizetések között, ami nem csak a sportban érvényesül. Fejlettebb futballközeghez jóval több pénz társul: magasabb színvonal, busásabb bevétel, magasabb bér – ez a sorminta. Debrecenben mindamellett nem lehet okunk panaszra, a klub mindig megtartja ígéretét.

Elégedett?

Az vagyok, már csak azért is, mert itt a vakáció, s hamarosan indulunk a Balatonhoz. Konkrétan most.