Szertefoszlottak a pécsi álmok: a biztos anyagi háttér és a tudatos csapatépítés sem repítette az élvonalba a PMFC csapatát.
Noha a klub tulajdonosa s egyben elnöke, Matyi Dezső pénzt és energiát sem sajnált, hogy NB I-es együttest alakítson ki, Róth Antal, majd a helyébe lépő Botos Antal vezetőedző sem tudta egy osztállyal feljebb kormányozni a Ligakupa-döntős piros-feketéket.
Az utolsó fordulóban pusztán a vak szerencsében s az ellenlábas Lombard Pápa botlásában bízhattak a pécsiek (bár az igazsághoz tartozik, hogy a rivális pontvesztése is csak a szezon előtt elképzelhetetlennek tartott ezüstéremhez lett volna elegendő…). Végül hiába született meg a kötelezőnek vélt 4–1-es diadal Zalaegerszegen, a lefújás után csüggedt vendégek hagyták el a hazai öltözőt.
„Célunk nem is lehetett más, mint az élvonalba kerülés – szögezte le mérkőzés után a PMFC vezetőedzője, Botos Antal. S hogy az elszalasztott feljutás nem haragot, hanem inkább csalódottságot váltott ki a pécsiek öltözőjében, jelzi, hogy a szerződését meghosszabbító szakember már a következő szezon célkitűzéseivel foglalkozik: – A klubvezetőség már korábban eldöntötte, hogy a nyártól rendkívül erős kerettel vágunk neki a bajnokságnak. Ez tehát egyben azt is jelenti, hogy ha a helyzet nem változik lényegesen, ismét a feljutás lesz a célunk. Azt viszont megígérhetem, hogy ezúttal nem hagyjuk kiénekelni a szánkból a sajtot!”
A búcsúfellépésen nem adta meg magát a PMFC: bár Dóczi Krisztián révén vezetéshez jutott a ZTE, az egykori egerszegi „Béla király”, azaz Koplárovics Béla a félidő hajrájában tizenegyesből egyenlített.
A második játékrészben harcosabb, lendületesebb és fegyelmezettebb baranyai együttes lépett pályára, ekkor már a vendégek akarata érvényesült. Gyorsan, időnként szemre is tetszetősen járatták a labdát, de ami ennél is fontosabb, sorra lőtték a gólokat. Igaz, Sági Gábor megkönnyítette a dolgukat, mert ártalmatlan helyzetben, a felezővonalnál hátulról – nem durván, de szabálytalanul – szerelte ellenfelét, amiért a játékvezető piros lapot adott. A tíz emberre fogyatkozott zalai gárda még kevésbé tudta tartani a lépést, végül a vendégcsapat teljesen megérdemelten nyert 4–1-re – de hiába, ez már nem volt elég az NB I-be kerüléshez…
