Furfangosok

Régen, a film hőskorában, amikor még Chaplin botladozott a vásznon, akkor született a mondás Hollywoodban, amely szerint, ha egy magyar mögötted lép be a forgóajtón, biztos lehetsz benne, hogy előtted lép ki belőle. Felfoghatjuk ezt elismerésnek is, ám tartok tőle, kétes értékű dicsőségről van szó: egyszerre ismeri el élelmességünket, és veti is meg azt, hogy mi mindenben megtaláljuk az „okosságot”, a kiskapukat. Egyszerre áldás és átok ez a tulajdonság. Alighanem ennek is köszönhetjük, hogy a történelem viharos évszázadait túléltük szlávok és németek között, de azt is, hogy ma csak ott tartunk, a fifika becsülete még mindig megelőzi az egyszerű, ám kemény munkáét. Mindezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert szeretném kijelenteni, semmi bajom az Újpest ötletével és módszerével. A szükség nagy úr ugyebár, és a lilák most úgy készülnek edzőt és vele nyilván futballistákat szerződtetni a messzi Skóciából, hogy nekik ez ne kerüljön egyetlen garasukba sem, mindenkit a Celtic fizet – komolyan mondom, ügyes, okos, élelmes, le a kalappal előttük! Illetve, a tökfödő mégiscsak jobb helyen van a fejünkön, azt ugyanis kicsit nehéz megemészteni, hogy a furfangos klubvezetők hülyének néznek minket. Talán elhiszem, talán nem, hogy Joe Böröcz nemzetközi felelős ismerte az UEFA összeférhetetlenségi szabályát – arról van szó, hogy az Európa-ligában elméletileg szembekerülhet egymással az Újpest és a Celtic, így előbbinek nem lehetne olyan edzője, akit az utóbbi fizet –, ám azt sehogy sem értem, miért most akarja ezt a paragrafust értelmezni, amikor már be is harangozták Willy McStay érkezését, és nyilván már egymás tenyerébe csaptak. Olyan ez, mintha a szerződés aláírása után küldene el egy játékost az orvoshoz, nézzék már meg, alkalmas-e a futballra, azaz ennek nincs semmi értelme. És akkor a hab a tortán: a klub közleményben tudatta, hogy a skót mester családi okok miatt nem érkezett meg hozzánk, miközben ő békésen pihentette utazástól megfáradt tagjait a bükfürdői szállodában, és várta jövendő csapata érkezését. Egyetlen telefonhívás elég volt a leleplezéshez. Ha nincs semmi gond, akkor miért kellett hazudni? Csak azért, mert amikor a furfangos még furfangosabb akar lenni, és rajtakapják, már nem ügyes, csupán szánalmas. Még nálunk is.