Nem minden Amerika
Vicente del Bosque bölcs em ber. A spanyolok szövetségi kapitánya mindent megtett annak érdekében, hogy játékosai koncentrálni tudjanak az Egyesült Államok elleni elődöntőre. „A futballban minden csapat úgy megy ki a pályára, hogy győzni akar. Teljesen mindegy, ki az ellenfél. És a futballban éppen az a legkiszámíthatatlanabb, hogy mindegyik csapat ki is kaphat a másiktól. Úgyhogy egyetlen szót sem akarok hallani fesztiválról, meg a brazilok elleni gáláról a döntőben. Az Egyesült Államok ellen játszunk, és tudom, hogy rettenetesen nehéz feladatunk lesz, ha tényleg azt akarjuk, hogy ne nélkülünk játsszák a vasárnapi finálét” – hangzott a Real Madriddal 2000-ben és 2002ben is Bajnokok Ligája-trófeát nyerő szakember dörgedelme a meccs előtt fiaihoz.
Azokhoz a labdarúgókhoz, akik 15 meccs óta csak nyernek, s akik az amerikaiak legyőzése esetén 36. veretlenül megvívott meccsükkel megdöntik a brazilok világcsúcsát.
Del Bosque nyerni akart, s ezért a pillanatnyilag legerősebb spanyol tizenegyet küldte pályára Bloemfonteinben, mindössze egyetlen eltérés mutatkozott ahhoz képest, ahogy az Európa-bajnok elkezdte a Konföderációs Kupa küzdelmeit: Raúl Albiol helyén Gerard Piqué kezdett barcelonai klubtársa Carles Puyol mellett a védelem tengelyében. S bár előzetesen kevesen fogadtak arra, hogy az európai védelemre hárul több feladat az elején, így történt: négyszer is helyzetbe kerültek az amerikaiak.
Bár a sokkal esélyesebb spanyolok rendezték soraikat, Fernando Torres kihagyta csapata első ziccerét, s ez később megbosszulta magát. Jozy Altidore forgatta be amúgy vízilabdás módra a tizenhatos előterében klubtársát, az eddig három átadásával a gólpasszkirály címre törő Joan Capdevilát, s a lecsücsülő Iker Casillas csupán hozzáérni tudott a haiti származású csatár labdájához, hárítani nem. Először került a madridi kapus hálójába a labda ezen a tornán! A gól után fokozta a nyomást Del Bosque együttese, s megint Torres járt a legközelebb a gólszerzéshez, ám Tim Howard, a torna legtöbbet foglalkoztatott kapusa nem mozdult a rövid sarokról. A szünetben tehát vezetett a Team USA, s az eredmény messzemenően igazolta az eddig szövetségi kapitányként csupán a győzelem érzését ismerő Del Bosque előzetes aggodalmait.
Sőt! Ahogy telt-múlt az idő a második félidőben, az aggodalmak félelemmé erősödtek. A spanyolok teljesen beszorították egyébként roppant kulturáltan futballozó vetélytársukat, de amikor helyzetbe kerültek, valaki mindig belevetődött a lövésbe, vagy Howard állta útját a labdának. Aztán a félelem rémületbe csapott át, amikor Sergio Ramos kapitális hibáját kihasználva Clint Dempsey, az azóta is csak amerikai csodaként aposztrofált Egyiptom elleni továbbjutás hőse kettőre növelte Bob Bradley csapatának előnyét.
Csaknem három év után kiderült, nincs verhetetlen válogatott a világon...
