Olasz színekben fut

Furcsa volt olaszként ver senyezni, hiszen változatlanul magyar vagyok – árulta el érdeklődésünkre Varga, akit Lausanne-ban értünk el telefonon. – Úgy érzem, mintha az utóbbi három napban a szokásosnál többen kérdeznének rá a nemzetiségemre, és ez zavar, hiszen nem vagyok fából. Azt válaszolom, magyar vagyok, de a versenyeken Olaszországot képviselem.

Felkészülhetett a változásra, hiszen másfél évvel ezelőtt kérvényezte az állampolgárságot.

Igen, mégis nagyon hirtelen történt minden. A június 25-i milánói versenyen telefonáltak, hogy amint hazaérek, menjek be az önkormányzathoz elintézni a formaságokat. Málagában még magyarként rajtoltam, hazaérkezésem után bementem a hivatalba, egy nappal később pedig útlevelet kaptam.

Kettős állampolgár, így továbbra is lehetne magyar válogatott. Ez a lehetőség nem vetődött fel?

Igazából csak azért kérvényeztük az állampolgárságot, hogy olasz színekben versenyezhessek. Bár most már új vezetősége van a magyar szövetségnek, a korábbiak miatt annyi tüske van bennem, hogy jobbnak láttam, ha változtatok.

Milyen sérelmeket hordozgat?

Például a ’98-as fedett pályás Európa-bajnoki bronzérmemért egy kézfogást sem kaptam. A téli szezon után azt mondták, hogy a szabadtéri kontinensviadalt követően lesz a jutalmazás, ott viszont nem szerepeltem jól, kimaradtam a díjazottak közül, így a kézfogás is elmaradt. Négy évvel később egy fillér támogatás nélkül készültem a müncheni Európabajnokságra, ahol negyedik lettem, 2004-ben a férjem fizette az edzőtáborozásomat, pedig akkor Budapesten volt a fedett pályás világbajnokság. Elsősorban mégsem az anyagiak bántottak, hanem a hozzáállás, de az is igaz, hogy nekem a futás a munkám. A Gyulai testvérek miatt sajnálom, hogy így alakult. Hiszek abban, hogy mindent megtesznek azért, hogy jól vezessék a magyar szövetséget, de nem ők nyomják a bankjegyeket, nekem pedig családom van. Rengeteg pénzt fektettünk már a felkészülésembe, és a sérülésem is sokat vitt el. Éppen a milánói verseny előtt mondta a férjem, hogy vissza kell fognunk a vásárlásokat.

Olasz színekben könynyebb lesz?

Nem tudom, mire számíthatok. Egy biztos, abban a hitben, hogy előbb-utóbb az olasz csapatot erősítem, több helyi vállalkozó már eddig is segített. A világversenyre készülők itt központi támogatást kapnak, a pontos összeget nem ismerem. Persze ehhez először szintet kell futnom, remélem, hogy már kedden, a lausanne-i Grand Prix-viadalon teljesítem a 4:06 percet.