Már nem szabadidősport

Az utolsó napra már nem maradt sok minden. A női 4x100-as atlétaváltó futása után eredetileg a férfipólócsapat döntője lett volna számunkra az universiade míves zárása, de másképp alakult… Így aztán az ötödik helyért vívott mérkőzés lett a „finálé”. Annak mondjuk szép: a srácok az elbukott negyeddöntő után azért megemberelték magukat, aminek vasárnap délelőtt az Egyesült Államok látta kárát. A döcögős első negyed után a másodikban 5–0-val el is döntötték a meccset, s bár a negyedik ellazsálásával meleg lett a vége, 9–8-as győzelemmel búcsúztunk Belgrádtól.

Nem mintha olyan rosszul teljesített volna a küldöttség, a nyolcérmes mérlegnél jobb csak egyszer született az elmúlt évtizedben. Az arányokon már lehet vitázni, az egy arany, két ezüst, öt bronzos leosztás jelzi, hogy a győzelemre egyre kevesebb esélyünk van, és még Berki Krisztián első helye is veszélyben volt ugye a lólengésdöntő felénél… De ez sem teljesen mérvadó: négy éve szintén egy aranyunk volt, nyolc éve meg egy sem. Az universiade egyenlege: több mint ötezer sportoló, hétszázötven akkreditált újságíró, hatvan közvetítő tv-csatorna, és három H1N1-es fertőzött.

„Amit tehettünk, megtettük – kezdte értékelését Hédi Csaba, a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség főtitkára. – Majd’ százötven versenyzőnk itt volt, amely nagy szám, de nincs köze ahhoz, hogy a szomszédos Szerbia és nem Nyugat-Európa volt a helyszín. Többen a hazautazásuk előtti napon kérdezték, hogy nem maradhatnának-e még egy napot, ami jelzi: jó volt itt, bárki beszélgethetett az ötezer diák bármelyikével. A sportági szövetségek némelyikével nem volt olyan harmonikus az együttműködésünk, mint szeretnénk, aminek következménye volt néhány gyengébb eredmény is: az universiade már nem szabadidősportesemény… De kiemelendő az asztalitenisz-, a cselgáncs- és a tornászküldöttség, ők a lehető legtöbbet hozták ki magukból.”

„Meg kell említeni, hogy évek óta megfigyelhető egy sajnálatos tendencia – vette át a szót Vincze Pál csapatvezető. – Láthattuk az asztalitenisz-sorsolásnál, a vízilabdameccseken vagy a tornászcsarnokban, hogy a nagy országokat tolják.

Kis szerencsével vagy igazságos játékvezetéssel három-négy aranyunk is lehetett volna, ám a harmincadik hely körüli eredményünk így sem rossz, mert azt kell nézni, hogy száznegyvenhárom országból mennyi végzett mögöttünk.”

A két sportvezető elmondta azt is, hogy a következő rendező, a kínai Sencsen csak bemutatkozó előadása végett utaztatott Belgrádba ezertagú küldöttséget iskolai énekkarral együtt: habár egyelőre csak látványtervekkel érkeztek, mindenki biztos benne, hogy minden meg is épül majd.