Csak hatvan percig bírták

Talán Skriba Máté sem tudta pontosan, hogy mi vár rá este a Boras Arenában, amikor délelőtt a First Grand Hotel halljában azt mondta, élete nagy lehetősége, hogy ilyen fiatalon kezdőként játszhat nemzetközi kupamérkőzésen.

Aztán este gyorsan kiderült, hogy mire számíthat Skriba Máté és a Haladás.

Az Elfsborg az első pillanattól kezdve óriási nyomás alatt tartotta Rózsa Dániel kapuját, volt, hogy egy odacsúszó láb, a szerencse vagy éppen a magyar kapuvédő bravúrja mentette meg a szombathelyieket a góltól. A svéd tizenegy rendkívül türelmesen építette fel a támadásokat, ha a szükség úgy hozta, a védők többször is körbe járatták a labdát, egészen addig, míg az elmozgatásoknak köszönhetően nem akadt üres emberük. Az első fél órában több gólszerzési lehetőség is adódott az Elfsborg előtt, be kell vallani, olykor a szerencsére is szükség volt, hogy ne szülessen hazai gól. Az első félidő játékáról, a svéd együttes fölényéről mindent elárul, hogy a Haladás előtt csak egyetlen lehetősége nyílt... Ugyanakkor az eredmény a védekezésre berendezkedő szombathelyi csapat számára volt kedvező, hiszen negyvenöt percnyi játék után 0–0-t mutatott az eredményjelző-tábla.

A második félidőt jobban kezdte a Haladás, a védekezésen kívül egy-két akcióra is futotta Molnár Balázsék erejéből. A hazaiak gólja azonban véget vetett a szombathelyi álomnak, és világossá vált, az Elfsborg otthonában nem lehet kilencven percet kibekkelni. Csertői Aurél próbálta frissíteni egyre fáradó csapatát, de hiába szállt be a fiatal Ugrai Roland, hiába lépett pályára a néhány napja igazolt Lattenstein Norbert, gólt ismét a svédek szereztek. A csaknem százötven, helyszínen szurkoló zöld-fehér szimpatizáns ekkor alighanem úgy gondolta, a meccs minden bizonnyal eldőlt, a továbbjutás kérdése azonban talán még nincs lefutva. Közvetlenül a lefújás előtt azonban jött a harmadik hazai gól, és az már kegyelemdöféssel ért fel. A háromgólos hátrány (elvileg) nem behozhatatlan, azonban a látottak alapján hatalmas bravúrral érne fel, ha a párharcból nem az Elfsborg kerülne az Európa-liga-selejtező következő körébe.

Sajnos, a Boras Arenában bebizonyosodott, a Haladás játékoskerete nem annyira bő, hogy a menetközben távozóvagy éppen megsérülő futballistákat a szakmai stáb megfelelően tudja pótolni. Míg a szombathelyiek kezdőcsapatában több olyan futballista akadt, aki néhány héttel ezelőtt még maga sem gondolta, hogy a nemzetközi porondon kell helytállnia, addig a svéd együttes kispadján olyan játékosok ültek, akik becserélésük után hozzá tudtak tenni (nem is keveset) az Elfsborg futballjához. Tudomásul kell venni: Csertői Aurél csapata a felkészülés vége felé jár, a házigazda ugyanakkor tizennégy találkozót játszott már le a svéd bajnokságban.

S ez bizony számít, mégpedig nem is keveset.

Ebben az összetételben ekkora különbség volt az együttesek között, persze a búcsút (ha már el kell jönnie), azért még széppé lehet tenni, igaz, hogy a bravúr ne csupán álom legyen, ahhoz a Haladásnak sokkal többet kellene mutatnia.

Az igazság az, hogy a szombathelyeik egyórányi futballt követően kifulladtak, és a háromgólos vereségbe ez a fáradtság belejátszott.