Nem szabad több pofont kapni!

Függő…Függő…

Ha römiről van szó, igen, vállalom – felelte a tallinni reptér alkalmi játéktermének asztalától néhány percre elrángatott Leandro de Almeida.

Ki a kártyatársaság ura?

Kerekes Zsombor is jó zsugás, de amióta Szakály Péter beszállt a helyére, elvétve nyerek partit. Vagy inkább elvétve sem. Idegesítő.

Ha az asztali nyeretlenség zavarja, hogy érinti az automatikus eltiltás? A Tallinnban begyűjtött második sárga lapja miatt ki kell hagynia a jövő szerdai, Levadia elleni visszavágót.

Kalmarban butaság miatt figyelmeztetett a bíró: nekünk volt ziccerünk, aztán büntetőrúgáshoz jutottak a svédek. Belőtték a tizenegyest, elém pattant a labda, én meg dühömben elrúgtam a fenébe. Ösztönös reakció volt, de vissza kellett volna fognom magam. A tallinni sárga lapot sem durva belépő után kaptam, apró, a félpályánál elkövetett szabálytalanság volt. Velem kapcsolatban valahol sorsszerű ez az egész: ha az eltiltás határán állok, nagyon rövid időn belül, szinte törvényszerűen összeszedem a hiányzó sárga lapot. A Levadia elleni meccsen egyébként szóvá is tettem a portugál bírónak, hogy talán túlságosan szigorúan ítélte meg az esetet, de elhajtott. Később a partjelzővel váltottam néhány szót, megkérdeztem tőle, szerinte miért ideges a spori, mert a pályán úgy éreztem, hogy valami nem stimmel vele – de nem kaptam választ. Meghúzta a vállát.

Felzaklatta a hallgatás?

Inkább a saját butaságom, de a szünetben a technikai vezetőnk, Horváth Béla helyre tett. Látta rajtam, hogy olyan dolgon töröm a fejemet, amin már nem lehet változtatni. Odalépett hozzám, megrázott, és annyit mondott: Leo, negyvenöt perced maradt ebből a párharcból, koncentrálj erre az időszakra, tedd azt, ami a feladatod. Kellenek az ilyen kijózanító, a valóságba visszaterelő reakciók.

Mindegy, kitől kapja a támogatást?

Abszolút. Az öltözőben egyébként is kicsi a kör, megbízom azokban, akik bent vannak…