Parádés mesterhármas
Csaknem négy év telt el azóta, hogy Rósa Dénes elbúcsúzott a Ferencvárostól, még 2005 telén az angol Wolverhampton Wanderershez szerződött. Hogy mennyi pénzt kasszírozott a középpályásért a Fradi, nem tudható, a legvalószínűbb, hogy egy fillér sem került az akkor már súlyos anyagi gondokkal küszködő klub pénztárába, mert vélhetően a labdarúgót a tartozás fejében engedték át az angoloknak. A közönség persze sajnálta, s visszavárta a képzett futballistát.
Emlékezhetünk, a skót Hiberniantól hazatérő Rósa Dénes azt ígérte, egyszer még kopogtat az öltözőajtón az Üllői úton.
A pillanat nemrégiben bekövetkezett, s a látványos visszatérés is, hiszen a harminckét éves középpályás első félidei parádés játékának köszönhetően a Ferencváros lehengerelte a jobbára fiatalokból álló Nyíregyházát. A rendkívül fegyelmezetten futballozó és precízen összerakott Ferencvárosban Rósa Dénes kötetlenül futballozhatott, szinte azt csinált, amit akart, s a középpályás élt is a lehetőséggel. Igor Pisanjuk és Kovács István mögött amolyan visszavont középcsatárként tűnt fel legtöbbször a pályán, s aztán játékintelligenciájának, rutinjának köszönhetően rendre odaért a befejezésekhez is. Eddig a Ferencváros szigorúan a 4–4–2-es hadrendhez ragaszkodott, de úgy tűnik, Rósa Dénes érkezésével bővül az újonc repertoárja, s nyilván erre a kísérletezésre volt leginkább alkalmas a Ligakupa-mérkőzés.
„Isten útjai kifürkészhetetlenek – mondta fáradtan a mérkőzés után Rósa Dénes. – Valóban megígértem, hogy játszom még a Ferencvárosban, ám azt elképzelni sem tudtam, hogy ez négy évvel a távozásom után történik. A visszatérés nem csupán rajtam, de Berki Krisztián vezérigazgatón is múlott, ő ugyanis olyan vehemenciával csábított, hogy nem tudtam ellenállni. Álmomban sem gondoltam, hogy az első meccsemen mindjárt mesterhármast érek el. Természetesen örülök, hogy így történt s annak is, hogy a szurkolók megőriztek jó emlékezetükben. Érzem azonban azt is, hogy még messze vagyok a csúcsformától.”
A góljairól szerényen Rósa Dénes csak annyit mondott, hogy „jókor voltam jó helyen”.
Való igaz, ennyi a titka az egésznek…
