„Pályafutásom legszebb éveit töltöttem el – utalt a Real Madridra Raúl –, szerencsésnek tartom magam, hogy egy nagy futballista-generációval játszhattam együtt, és nagy trófeákat nyerhettem. Volt még hátra a szerződésemből egy év, de úgy döntöttem, hogy új szakmai kihívást keresek magamnak, így kerültem a Schalkéhoz. Ezt próbálom most megismételni az al-Szaddnál.”
2010 nyara forradalmi hangulatban telt el a Real Madridnál, hiszen akkor került a csapat élére José Mourinho. A portugál a nyári holtszezonban többször hangoztatta, hogy számít Raúlra és a madridiak másik ikonjára, Gutira. A pletykák ezzel szemben arról szóltak, hogy a két nevezett labdarúgó legfeljebb epizodista lehet, vagy még az sem. Raúl Németországba, Guti Törökországba szerződött, nem várták meg, amíg szégyenszemre, magyarázkodások közepette a kispadon, vagy éppen a lelátón kössenek ki. Erre nekik és a Mourinho személyében új vezért kapó csapatnak sem volt szüksége.
Guti törökországi karrierje nem éppen sikertörténet, nem úgy Raúlnak a németországi. A csatár változatlanul gólokkal segítette csapatát, amely tavaly a Német Kupa megnyerése mellett története során először még a Bajnokok Ligájában is bejutott a legjobb négy közé.
Raúl nyilatkozott még az élet szükséges kihívásairól, ahogy elmondta: „Motiváció nélkül nincs értelme az életnek, a sportolóknak pedig szükségük van a teherre, hogy elérjék céljaikat.”
Raúl a 2008-as Eb előtt került ki a spanyol válogatottból, amely azóta így nélküle nyert két Eb-t és egy vb-t.
„Szerettem volna részt venni ezeken a tornákon, de ilyen az élet. Most legalább több időt tölthettem el a családommal, és örülök, hogy a válogatottnak sikerült címeket nyernie, és a világ legjobbja lett.”
