Részletkérdés – Szeli Mátyás jegyzete

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) pénteken nyilvánosságra hozta, kik a jövő heti díjátadó gála kategóriáinak döntősei. A magyar média választott képviselőjeként magam is szavaztam a férfikategóriákban (legjobb játékos, edző, kapus), persze azt még nem árulhatom el, kikre, illetve a végeredményről sincsenek „belsős” információim.

Annak dacára, hogy az esetleg olyan végső sorrendet eredményez, amely alapján rásütik az emberre, ennek vagy annak drukkol. Az persze érthető, hogy akkor is kritika éri valakinek a választását, ha ezen irányelveket tartja szem előtt, hiszen sokszor apróságok döntenek a szavazatoknál, és csapatsport esetében nyilván nem mindig egyszerű összehasonlítani, tökéletesen súlyozni egy-egy középhátvéd, középpályás vagy csatár teljesítményét. A vita amúgy is természetes velejárója ezeknek a díjaknak.Ettől még a jó eséllyel nyerő Bayern-jelöltek elismerését szakmailag legfeljebb akkor lehet vitatni, ha tudatosan kötekedni akarunk. A német klub minden sorozatot megnyert, amelyen elindult, az Év játékosa díjra jelölt Robert Lewandowski pedig mindegyikben gólkirály lett.Mégis viszonylag biztosnak tűnik, hogy csakúgy, mint a pályán, a díjátadón is a Bayern München uralja a terepet. Még akkor is, ha az ilyesféle szavazásokon (sajnos) időnként mintha a népszerűség, a klubszimpátia is befolyásoló tényező lenne. Pedig részemről – és gondolom, a többség esetében – az ilyen díjaknál az egyéni teljesítmény, illetve a csapat által elért eredmények kombinációja a döntő faktor.

Szőrszálhasogatásnak tűnhet persze, de természetesen az ember csak azok közül tud választani, akik rákerültek a végső listára, ez pedig néhány esetben kényszerpályára tereli a szavazókat.

Szerintem Lewandowskin és a Liverpoolba szerződő Thiago Alcántarán kívül még elfért volna müncheni játékos a jelöltek között. Az edzőket tekintve pedig a Paris Saint-Germaint irányító Thomas Tuchel például négy trófeát nyert együttesével, és története első Bajnokok Ligája-döntőjébe vezette a párizsi csapatot. Ennek fényében legalábbis furcsa, hogy nem került rá az eredeti ötös jelöltlistára, ellenben a Leedset az élvonalba juttató – egyébként általam nagyra tartott – Marcelo Bielsa igen.

Lehet, célszerűbb lett volna, ha az edzőknél és a kapusoknál (itt hat jelölt volt) is bővebb listát adnak meg kezdésképpen (ezekre egyébként a lipcsei edző, Julian Nagelsmann és talán Gulácsi Péter is felfért volna).

De mivel ez vélhetően nem befolyásolta volna a végső győztesek helyzetét, ez az idén csak részletkérdés.