FFT: top 10 kettős karrier a futballban
Ízelítőként néhány megdöbbentő kettős pályafutás a FourFourTwo 10-es listájáról:
Fekete Pók a jégen
Az  aranylabdás Lev Jasin a nem éppen mediterrán klímájú Szovjetunióban nem  csupán a labdarúgókapuban parádézott, hanem a hosszú, hideg teleken  (hol volt még akkor műfű és fűthető játéktér? – örültek, ha kenyér  jutott a boltokba) jégkorongkapusként sem volt akármilyen. Varázslatos  pályafutása elején a Fekete Pók párhuzamosan védte a Dinamo Moszkva  futball- és hokikapuját, mi több, 1953-ban első jelentősebb címét, egy  Szovjet Kupát is jégkorongozóként nyerte meg.
Delfin a gyepen
Magyarország  az idők végezetéig áhítattal ejti ki az úszó Hajós (Guttmann) Alfréd  nevét, hiszen – ki ne tudná? – ő hazánk első (egyben második) olimpiai  bajnoka. Ám a polihisztorokban bővelkedő előző századfordulón Hajós sem  kerülhette el a sorsát, így aztán természetesen a BTC színeiben  labdarúgóként is megvillantotta tudását. Kétszer is bajnok lett, sőt  1902 őszén Bécsben Ausztria ellen a válogatott mezét is felhúzhatta.  Emellett a Magyar Delfin tíz évig játékvezetőként is fújta a sípot, majd  1906-ban két meccsen szövetségi kapitányként is működött.
Az erő vele volt
Azzal  még nem írta volna be a nevét a futball történelemkönyveibe Curtis  Woodhouse, hogy összesen 152 meccset játszott a Sheffield United és a  Birmingham City csapataiban (és további 200-at alacsonyabb szinten), no  meg hogy négyszer fellépett az angol U21-es válogatottban. Aztán 2001  februárjában szétvert egy indiai éttermet, és letartóztatása után  közmunkára és pénzbüntetésre ítélték. Viszont az erő vele volt, mert  ökölvívóként folytatta, és 2011-ben csak megosztott pontozással maradt  alul Frankie Gavinnel szemben a WBO váltósúlyú interkontinentális  bajnoki övéért vívott csatában. Huszonöt meccséből 19-et megnyert, aztán  visszatért a futballpályára.
Az igazi szellemi csúcstermék
Simen  Agdestein kilenc idényen keresztül erősítette a Lyn Oslót, és 1988-tól  nyolc alkalommal a norvég válogatottban is pályára lépett. Ehhez képest  már 18 éves korában sakknagymester lett, hét sakkolimpián is képviselte  Norvégiát (1982-ben, 15 évesen ő volt a legjobb negyedik táblás!),  1993-ban 2630 Élő-ponttal állt a világranglistán, és még ma, 46 évesen  is 2600 feletti pontszámot tud felmutatni. Ha az FFT a futball szellemi  csúcsterméke, mit mondjunk Agdesteinre?
Gólkirályból hokilegenda
Az  1952-es olimpián a nyolcaddöntőben búcsúzó szovjetek nyolc góljából  ötöt szerzett Vszevolod Bobrov, aki háromszoros bajnok és kétszeres  gólkirály volt a CSZKA Moszkva csatáraként, mégis úgy döntött: sportágat  vált. Jól tette, jégkorongban (immár téli) olimpiai és kétszeres  világbajnok lett, majd szövetségi kapitányként is hasonló címekig vitte.  Már az 1997-es alapításkor beválasztották a Jégkorong Hírességek  Csarnokába, ma pedig az orosz KHL egyik divíziója viseli a nevét.
A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!    		            
Fekete Pók a jégen
Az  aranylabdás Lev Jasin a nem éppen mediterrán klímájú Szovjetunióban nem  csupán a labdarúgókapuban parádézott, hanem a hosszú, hideg teleken  (hol volt még akkor műfű és fűthető játéktér? – örültek, ha kenyér  jutott a boltokba) jégkorongkapusként sem volt akármilyen. Varázslatos  pályafutása elején a Fekete Pók párhuzamosan védte a Dinamo Moszkva  futball- és hokikapuját, mi több, 1953-ban első jelentősebb címét, egy  Szovjet Kupát is jégkorongozóként nyerte meg.
Delfin a gyepen
Magyarország  az idők végezetéig áhítattal ejti ki az úszó Hajós (Guttmann) Alfréd  nevét, hiszen – ki ne tudná? – ő hazánk első (egyben második) olimpiai  bajnoka. Ám a polihisztorokban bővelkedő előző századfordulón Hajós sem  kerülhette el a sorsát, így aztán természetesen a BTC színeiben  labdarúgóként is megvillantotta tudását. Kétszer is bajnok lett, sőt  1902 őszén Bécsben Ausztria ellen a válogatott mezét is felhúzhatta.  Emellett a Magyar Delfin tíz évig játékvezetőként is fújta a sípot, majd  1906-ban két meccsen szövetségi kapitányként is működött.
Az erő vele volt
Azzal  még nem írta volna be a nevét a futball történelemkönyveibe Curtis  Woodhouse, hogy összesen 152 meccset játszott a Sheffield United és a  Birmingham City csapataiban (és további 200-at alacsonyabb szinten), no  meg hogy négyszer fellépett az angol U21-es válogatottban. Aztán 2001  februárjában szétvert egy indiai éttermet, és letartóztatása után  közmunkára és pénzbüntetésre ítélték. Viszont az erő vele volt, mert  ökölvívóként folytatta, és 2011-ben csak megosztott pontozással maradt  alul Frankie Gavinnel szemben a WBO váltósúlyú interkontinentális  bajnoki övéért vívott csatában. Huszonöt meccséből 19-et megnyert, aztán  visszatért a futballpályára.
Az igazi szellemi csúcstermék
Simen  Agdestein kilenc idényen keresztül erősítette a Lyn Oslót, és 1988-tól  nyolc alkalommal a norvég válogatottban is pályára lépett. Ehhez képest  már 18 éves korában sakknagymester lett, hét sakkolimpián is képviselte  Norvégiát (1982-ben, 15 évesen ő volt a legjobb negyedik táblás!),  1993-ban 2630 Élő-ponttal állt a világranglistán, és még ma, 46 évesen  is 2600 feletti pontszámot tud felmutatni. Ha az FFT a futball szellemi  csúcsterméke, mit mondjunk Agdesteinre?
Gólkirályból hokilegenda
Az  1952-es olimpián a nyolcaddöntőben búcsúzó szovjetek nyolc góljából  ötöt szerzett Vszevolod Bobrov, aki háromszoros bajnok és kétszeres  gólkirály volt a CSZKA Moszkva csatáraként, mégis úgy döntött: sportágat  vált. Jól tette, jégkorongban (immár téli) olimpiai és kétszeres  világbajnok lett, majd szövetségi kapitányként is hasonló címekig vitte.  Már az 1997-es alapításkor beválasztották a Jégkorong Hírességek  Csarnokába, ma pedig az orosz KHL egyik divíziója viseli a nevét.
A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!    		            

FFT: Lionel Messi a 21. század legjobbja
