Az igazi futballista – Malonyai Péter jegyzete

Minden tiszteletem Nyúl Gáboré.

A 37 esztendős futballistáról aligha emlékezik meg a világsajtó, ám nálam rengeteget jelent, hogy – mint értő kollégám, Borbola Bence írásából kiderül – a magyar bajnokság valamennyi osztályában szerzett gólt. A megye III-ban éppen úgy, mint az NB I-ben, a Dunaújvárosban, amelynek színeiben a ZTE ellen talált be 2003-ban, nulla egy után ő egyenlített. A Nemzeti Sport tudósításából azt olvasom ki, hogy érezte a játékot, hiszen azt használta ki, hogy a zalaegerszegi védők – nem akárkik: Kocsárdi Gergely, Urbán Flórián, Csóka Zsolt és Szamosi Tamás – csak nézték a labdát, amit hősünk a kapuba továbbított.

Régi mániám, hogy egy-egy futballistának végig kell(ene) járnia a szamárlétrát, hogy mire a legmagasabb osztályba ér(ik), a bőrén s ne csak az oktatóitól értesülve érezze, mi a lényeg. Nyúl Gábor esete más, de a mércémnek így is megfelel.

Főként azért, mert főként alacsonyabb vagy éppen egészen alacsony osztályban kergette s kergeti mindmáig a labdát, ott, ahol a játék őszinte, a küzdelem egyenes, s biztosak lehetünk benne, hogy valamennyi küzdő szívét-lelkét kiteszi a pályára. Ők a hiteles profik – a minősítés jobb helyeken nem pénzt, hanem elhivatottságot takar –, még úgy is, hogy szintén csak a következő mérkőzésre koncentrálnak. Csak éppen ez náluk azt jelenti, hogy mindent elkövetnek azért, a kötelezettségeiket úgy alakítsák, hogy ott lehessenek a meccseken. Amelyeknek mindegyike fontos – a szenvedély már csak ilyen.

Nyúl Gábor beszél arról is, hogy a góllal emlékezetessé tett meccse utáni héten kiállították, azt azonban nem említi – én utánanéztem –, hogy a Vidi ellen elhamarkodott volt a piros lapja – ahogy az lapunkból is kiderül Kiss Béla bíró értékeléséből, hiszen jócskán voltak „megkérdőjelezhető” ítéletei.
Figyelemre méltó még, hogy sokáig védekező középpályás volt a posztja, aztán amikor a békéscsabai Jamina SE-hez került, Pásztor József három edzés után eldöntötte, hogy center lesz. Az ereje mellett azzal is érvelt, hogy van érzéke hozzá. Történt mindez több mint egy évtizede, azóta – mint mondja – „vagy kétszáz gólt rúgtam”. Pásztor József „az a” Pásztor, aki futballistaként és edzőként legenda, s nem csak Békés megyében.

Gólok minden osztályban, Pásztor József figyelő tekintete – szerencsés ember Nyúl Gábor.

És igazi futballista.

A 37 esztendős futballistáról aligha emlékezik meg a világsajtó, ám nálam rengeteget jelent, hogy – mint értő kollégám, Borbola Bence írásából kiderül – a magyar bajnokság valamennyi osztályában szerzett gólt. A megye III-ban éppen úgy, mint az NB I-ben, a Dunaújvárosban, amelynek színeiben a ZTE ellen talált be 2003-ban, nulla egy után ő egyenlített. A Nemzeti Sport tudósításából azt olvasom ki, hogy érezte a játékot, hiszen azt használta ki, hogy a zalaegerszegi védők – nem akárkik: Kocsárdi Gergely, Urbán Flórián, Csóka Zsolt és Szamosi Tamás – csak nézték a labdát, amit hősünk a kapuba továbbított.

Régi mániám, hogy egy-egy futballistának végig kell(ene) járnia a szamárlétrát, hogy mire a legmagasabb osztályba ér(ik), a bőrén s ne csak az oktatóitól értesülve érezze, mi a lényeg. Nyúl Gábor esete más, de a mércémnek így is megfelel.

Főként azért, mert főként alacsonyabb vagy éppen egészen alacsony osztályban kergette s kergeti mindmáig a labdát, ott, ahol a játék őszinte, a küzdelem egyenes, s biztosak lehetünk benne, hogy valamennyi küzdő szívét-lelkét kiteszi a pályára. Ők a hiteles profik – a minősítés jobb helyeken nem pénzt, hanem elhivatottságot takar –, még úgy is, hogy szintén csak a következő mérkőzésre koncentrálnak. Csak éppen ez náluk azt jelenti, hogy mindent elkövetnek azért, a kötelezettségeiket úgy alakítsák, hogy ott lehessenek a meccseken. Amelyeknek mindegyike fontos – a szenvedély már csak ilyen.

Nyúl Gábor beszél arról is, hogy a góllal emlékezetessé tett meccse utáni héten kiállították, azt azonban nem említi – én utánanéztem –, hogy a Vidi ellen elhamarkodott volt a piros lapja – ahogy az lapunkból is kiderül Kiss Béla bíró értékeléséből, hiszen jócskán voltak „megkérdőjelezhető” ítéletei.
Figyelemre méltó még, hogy sokáig védekező középpályás volt a posztja, aztán amikor a békéscsabai Jamina SE-hez került, Pásztor József három edzés után eldöntötte, hogy center lesz. Az ereje mellett azzal is érvelt, hogy van érzéke hozzá. Történt mindez több mint egy évtizede, azóta – mint mondja – „vagy kétszáz gólt rúgtam”. Pásztor József „az a” Pásztor, aki futballistaként és edzőként legenda, s nem csak Békés megyében.

Gólok minden osztályban, Pásztor József figyelő tekintete – szerencsés ember Nyúl Gábor.

És igazi futballista.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!