Lehetőleg békében – Thury Gábor jegyzete

Üdítő volt olvasni a Sepsi OSK labdarúgócsapatának Román Kupa-győzelme után, hogy a bukaresti stadionban nem fütyülték ki a székely himnuszt – más kérdés, hogy a biztonságiak nem engedték kitűzni Székelyföld zászlaját –, amikor az Erdélyből érkezett szurkolók együttesük tiszteletére elénekelték.

Mi több, a Himnusz is elhangzott, s mint Csinta Samu szombati publicisztikájából kiderül, kikapcsolták a létesítmény hangosítóberendezését, hogy ne zavarja meg az áhítatot. Jólesett a gesztus, mint ahogyan az is, hogy a ljubljanai divízió 1/A-jégkorong-világbajnokság magyar–román mérkőzése után a szlovén fővárosban a magyar szurkolók a román válogatott magyar játékosaival elénekelték a székely himnuszt is, ami utólag kisebb vihart kavart (a román reakció kevésbé esett jól). Nem esett jól azt olvasni, hogy a magánúton Erdélyben járó, Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettessel találkozó Novák Katalin posztját diplomáciai purparlé követte: a köztársasági elnök számára a magyar az magyar, mindegy, külhoni-e vagy sem. Mire érkezett a román reakció: egyetlen állam sem formálhat semmilyen jogot más államok polgáraival kapcsolatban.

Vasárnapi számunkban arról is olvashatnak, a Puskás Ferenc mellett egyetlen magyar BEK-győztes labdarúgóról, Bölöni Lászlóról film készül, továbbá a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban Identitáskérdések a futballban címmel beszélgetést tartottak, amelynek fókuszában a sport, azon belül a csapatsportok identitásképző szerepéről, mint a közösségi lét kifejezőeszközéről esett szó.

Nagyon leegyszerűsítve olybá tűnik, a székelyek jól jönnek az ottani politikai kommunikáció számára, ha teljesítményükkel a román sikereket segítik elő. Erre a legjobb példa Bölöni László esete, akinek élete filmért kiált a dicsőszentmártoni kezdetektől a Steauá­val – az edző Jenei Imre volt – elért 1986-os BEK-győzelmen át a román szövetségi kapitányi tisztségig, amelybe amolyan munkahelyi ártalomként beletartozott, hogy 2001-ben a mieink ellen sikerre vezesse Romániát. Mennyire volt nehéz megőrizni magyar identitását? Hogyan lehetett élni? Ahogyan egyszer ő fogalmazott: becsületes román állampolgárként, aki magyarként is jól érezte magát.

Egyébiránt a románok szerint a székelyek dolgába országunk ne üsse bele az orrát. Még akkor sem, ha a köztársasági elnök a már ismert Antall József-i gondolatot viszi tovább, amely szerint a rendszerváltozás utáni első kormányfő 15 millió magyar miniszterelnökeként aposztrofálta magát.
Amúgy gyanítom, a szomszéd időnként megszokásból tiltakozik, ő is tisztában van vele, Erdélyben mi is otthon vagyunk.

Lehetőleg békében.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!