Riasztó hibagyűjtemény – Turay József méltóbb életrajzi könyvet érdemelne
Török Péter harmincöt évvel megelőzött bennünket.
Nem fizikai értelemben persze – kritikája irgalmatlanul erős.
„Tétován forgatom a »Suttyó, a Császár« című könyv lapjait, másodszorra-harmadszorra is. Nem hiszek a szememnek, a memóriámnak. Miről szól ez a munka?” – hüledezett Török, aki a könyv egyetlen (!) erényeként azt írta a szerző javára, hogy tagadhatatlanul munkált benne a tisztelgés szándéka. „Ez az egyetlen pont, ahol tiszta szívvel azonosulhatok alkotói érzelemvilágával” – így Török Péter.
Török Péter harmincöt évvel megelőzött bennünket.
Nem fizikai értelemben persze – kritikája irgalmatlanul erős.
„Tétován forgatom a »Suttyó, a Császár« című könyv lapjait, másodszorra-harmadszorra is. Nem hiszek a szememnek, a memóriámnak. Miről szól ez a munka?” – hüledezett Török, aki a könyv egyetlen (!) erényeként azt írta a szerző javára, hogy tagadhatatlanul munkált benne a tisztelgés szándéka. „Ez az egyetlen pont, ahol tiszta szívvel azonosulhatok alkotói érzelemvilágával” – így Török Péter.
| Sztárok és sztorik a boxutcából – Szujó Zoltán bennfentes történetei az F1 világából |
| Hat nyelven beszél – könyv az etióp sportkultúra fejlődésének történetéről |
Aki nemcsak fanyalog, hanem hasábokon keresztül sorolja a könyv hiányosságait, tévedéseit, hibáit; pótolva, kiegészítve, ki is javítva őket. Recenziója vége felé így sajnálkozik: „Szegény olvasó! És szegény Suttyó! A könyvben túlélte saját halálát! »Azon a napon a naptár 1963. július 4-ét mutatott« – írja a szerző a 99. oldalon. Fájdalom, ez sem igaz. Turay I József 1963. június 24-én távozott az élők sorából, és öt nappal később már el is temették...” Majd úgy teszi le a tollat, hogy a szerző munkája – kimerítő tárgyi felkészültség, valamint adatgyűjtés és -ellenőrzés hiányában – „riasztó hibagyűjteménnyé” torzult.
Török mindazonáltal még nagyvonalú is volt, eltekintett attól, hogy a kötetnek volt szerkesztője (Sós Péter), sőt lektora is – utóbbiból nem is egy, kettő: Antal Zoltán és dr. Gelléri Miklós. Amiért most mi hüledezhetünk, elvégre Antal személyében a hazai sportújságírás korszakos alakját, az alapműnek számító Alberttől Zsákig egyik szerzőjét tisztelhetjük...
S kit tisztelhetünk Bolgár István személyében?
Bolgár a háború után az MTI munkatársa volt, az ötvenes évek második felében pedig a Magyar Nemzet hasábjain találkozhattunk a nevével. 1960 és 1972 között a Képes Újság (ú. m. „A Hazafias Népfront falusi hetilapja”) szerkesztője, majd főszerkesztője. Korábbi könyvei közül a Pesti kabaré 1945–1966 című kötetet társszerkesztőként, az 1977-ben megjelent Állattenyésztés Magyarországon című művet társszerzőként jegyezte. A Népszava a következőt írta róla 1991-es halálakor: „Hosszú betegség után, 68 éves korában elhunyt Bolgár István nyugdíjas újságíró. (...) művelt, nagy tudású kolléga halálát gyászolja az újságíró-társadalom.”
Rendhagyó könyvbemutatónkat zárjuk a Turay-könyv utószavában fellelhető mondatokkal, miszerint (ne feledjük, Irapuato után járunk!) „remélhetik a magyar szurkolók, hogy ez a kis nép olyan tehetségeket tud kitermelni, akik a magyar futball aranykönyvét tovább írják és teljesítik a szurkolók nagy vágyát: a magyar futball a világ élvonalában eddig hiába várt nagy sikert ér el”.
Nos, úgy néz ki, ebben is tévedett az optimista Bolgár.
(Bolgár István: Suttyó, a Császár. Turay József élete és pályafutása; Sportpropaganda Vállalat, 1987)
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. május 14-i lapszámában jelent meg.)
Tradíció és profizmus – sztárportré Josh Kerr atlétáról
„Az NFL más világ!” – exkluzív interjú Andre Carterrel
Az utolsó tangó – búcsúzó vb-sztárok
