Síró játék – Deák Zsigmond jegyzete

A háború első áldozata az igazság, fogalmazta meg annak idején, mintegy 2500 évvel ezelőtt a tragédia atyjának is nevezett görög drámaíró, Aiszkhülosz. Hiába keressük tehát az igazságot, a többi, napról napra szaporodó áldozatot viszont folyamatosan látjuk, tapasztaljuk az immár majdnem három hónapja zajló ukrajnai harcokban. Vagy nyolc éve? Többek szerint a 2014-es kelet-ukrajnai összecsapásokban dördült el nem csak képletesen a startpisztoly, csak arra még nem kapta fel a fejét a világ közvéleménye. Így vagy úgy, de sok minden más mellett az ukrán sport, az ukrán labdarúgás is áldozatává vált a fegyvereknek, amint az a Kijevben felnőtt magyar játékosügynökkel, Simon Balázzsal készült interjúból kiderül. Pontosabban ezt tudtuk-sejtettük, de egy igazán bennfentes szájából a megrázó részletekkel együtt mindjárt mélyebben átérezzük, miféle borzalom történik a szomszédban.

S mivel a szomszédban történik, egyrészt szinte a bőrünkön érezzük, ellentétben a földkerekség más szegleteiben zajló hasonló eseményekkel, másrészt pedig közvetlen lehetőséget ad a segítségre. A magyar sport a jelek szerint jól vizsgázik, szívmelengető hallani például egy érintett szájából: „A magyar klubok is fantasztikusan viszonyulnak a helyzethez. Ha nem tévedek, ezernél is több ukrán gyermeknek biztosítanak szállást, étkezést, edzéslehetőséget, és ha kell, szerelést is. Óriási köszönettel tartozunk ezért a csapatoknak!” Amelyek saját ukrán játékosaikkal is megértően bántak, ha a háború kitörésekor nem érezték magukat alkalmasnak a futballra váratlanul életveszélybe kerülő szeretteik miatt. Bár a harcoknak sajnos nincs vége, ők már újra játszanak, hiszen ez a dolguk, fegyver helyett pedig az átlagnál jobb lehetőségeiket kihasználva összefogással, pénzzel, szállásadással támogatják leginkább szükséget szenvedő honfitársaikat.

Ahogy a halál, az élet sem áll meg, Ukrajna csonka válogatottja kalandos utazás végén Ljubljanában készül a Skócia (és ha továbbjut, Wales) elleni, június elejére halasztott világbajnoki pótselejtezőre. A sajátjaik mellett a semleges szurkolók közül bizonyára többen melléjük állnak, én mégis inkább a már említett ifjú ukrán sportolókért szorítok, hogy ép ésszel felérjék majd azt, ami most körülöttük történik. Tökéletesen egyetértek ugyanis a vígjátékokból ismert, de komoly témában is nagy igazságot mondó olasz színész, Terence Hill (alias Mario Girotti) véleményével: „Jó lenne, ha azok, akik oly könnyelműen elindítanak egy háborút és oly könnyedén dobnak le bombákat, eszükbe vésnék: legfőképp a gyerekek azok, akiknek egy életen át küzdeniük kell a következményekkel.” Sportolóként, emberként.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!