Egy klasszikus 10-es – Thury Gábor jegyzete

A valaha élt legjobb francia futballista, aki Marseille kétes hírű grundjain nőtt fel, ha lehet azt mondani, az utca porában. Apja Algéria északi hegyvidékéről az 1950-es években költözött a dél-francia kikötővárosba, de nem vette fel a francia állampolgárságot. Kabili utcagyerek tehát a ma 50. életévét betöltő korábbi középpályás.

A 10-es számú játékos leginkább három fejeséről híresült el. Az 1998. július 12-én Párizsban játszott francia–brazil vb-döntőn (3–0) kettőből gól lett, a harmadikból a 2006. július 9-i berlini olasz–francia vb-fináléban – miután Gianluigi Buffon kapujába lőtt pimasz 11-esével 1–0-ra vezetett csapata – kiállítás és botrány. Zinédine Zidane nem tagadja, nem büszke rá, hogy a végül elbukott meccsen lefejelte Marco Materazzit – ugyanakkor az eset kapcsán kevés szó esett arról, hogy a muzulmán hitű labdarúgót az olasz védő az egyik legnagyobb sértéssel, anyja és lánytestvére becsmérlésével provokálta. Fel lehet persze tenni a kérdést, szükséges-e egy születésnapi portrét sötét színekkel árnyalni, de jó, ha tudjuk: az elveszített döntő másnapján a francia társadalom is megosztott volt a kérdésben, azaz Zizou hős-e vagy bűnös.

Világ- (1998) és Európa-bajnok (2000), a Real Madriddal játékosként egyszer (2002), valamint egyetlen edzőként sorozatban háromszor lett Bajnokok Ligája-győztes (2016, 2017, 2018). A Bayer Leverkusen elleni 2002-es BL-döntőben ballal felejthetetlen gólt szerzett; a számos felülmúlhatatlannak minősített mérkőzése közül az egyik Anglia legyőzése az ő két góljával a 2004-es Eb-n (2–1). S ha már a 2006-os vb szóba került, ne feledkezzünk meg a Thierry Henry góljával 1–0-ra megnyert francia–brazil negyeddöntőről, amelyen ő adta a gólpasszt, s nem egy esernyőt adott a „igazi” Ronaldónak – akit egyébként lefutballozott ezen a meccsen – és társainak. Az ő feje felett lebegett a képzeletbeli gloire, azaz glória. Egy ország rimánkodott neki, hogy a vb-döntővel ne fordítson hátat a válogatottnak, de az 1998-as aranylabdás 108 fellépéssel búcsút intett.

Vitán felüli technikai képzettsége, játékintelligenciája a pályán karmesterré tette, s noha a kiemelkedő játékosokból nem feltétlenül lesznek kiváló edzők, ő ebben a tekintetben is párját ritkítja. Vele volt az öltöző, még Cristiano Ronaldo szemében is hiteles maradt.

A klasszikus 10-es poszton – Puskás Ferenc, Pelé, Diego Maradona, Lionel Messi – az utolsó mohikánok egyike volt.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!