Légy résen! – Szöllősi György jegyzete

Mint tudjuk, az idők során változott mind a szabályozás, mind a gyakorlat a tekintetben, hogy a futballpályára, a lelátóra szabad-e, és ha igen, milyen politikai üzenetet szabad bevinni.

Miután egy-egy területi vitában, vallási dogma vagy aktuálpolitikai kérdés megítélésében lehetnek olyan, egymásnak homlokegyenest ellentmondó vélemények, amelyek között nem lehet és talán nem is szabad igazságot tenni, a legutóbbi időket leszámítva konszenzus alakult ki abban, hogy semmilyen politikai üzenet sem vihető be sporteseményre, tessék az bármennyire jogos követelésnek vagy figyelemfelhívásnak; mert önmagában azzal is sérthet másokat, hogy az ő – hasonlóan fontos és pozitív – ügyük nem nyer bebocsátást. Ezért rettenetes, hogy a természeténél fogva multikulturális – vagy inkább többféle kultúrájú – globális futballban egyszer csak felbukkantak olyan, előbb megtűrt, majd kötelezővé tett politikai üzenetek, amelyek megosztóak, amelyekhez például egyik nagy világvallás követője sem adhatja a nevét. Éppen a liberalizmus jegyében tapossák földbe a vallásszabadságot például akkor, amikor kötelező a stadionban megjeleníteni, sőt a vallási meggyőződésük ellenére a játékosoknak és edzőknek is magukra tűzniük egy-egy szlogent, jelképet. Erre persze kissé cinikusan mondhatjuk, hogy mindenki alkalmazkodjék a sajátos helyi szokásokhoz, vagy tiltakozzon a távolmaradásával. Vagyis: Angliában például vedd tudomásul, hogy egy évben egyszer, az emlékezés vasárnapján mindenki az első világháborús áldozatok előtt tiszteleg stilizált pipacs kitűzésével, a meccs előtt le kell térdelni, Sepsiszentgyörgyön pedig a csapat együtt énekli a közönséggel a székely himnuszt a meccsek után. De, gondolom, a török élcsapat magyar játékosának sem nagyon volt választási lehetősége, amikor a mez alatt csapattársaival együtt a „Szabad Palesztina!” feliratot viselte angolul, miközben jelenlegi német klubjában ezt talán nem tehetné meg. Ezen példákhoz képest volt elég visszatetsző az a magatartás, amit például a német válogatott tagjaitól láttunk, amikor vonakodva betartották ugyan a katari élet szabályait a legutóbbi világbajnokságon, de ki is gúnyolták azokat. Voltak és nyilván mindig lesznek is tiltakozó, figyelemfelkeltő, ne adja az ég, terrorakciók a sport világában, amelyeket tartalmuk, erőszakosságuk, hősiességük vagy szellemességük alapján sokféleképpen fognak meg- és elítélni. Nos, ma már talán trollkodásnak tetszik, amikor az 1978-as vb magyar mérkőzésein helyi magyar cserkészek egy Brazíliában élő gazdag hazafi szervezésében hatalmas, a televízióban is jól látható nemzeti színű molinót feszítettek ki „ERDÉLY MAGYAR” felirattal. Csak azért nem nevezném veszélytelen csínytevésnek, mert Romániában állami hisztériát szült, a főszervezőt megpróbálta eltenni láb alól a Securitate, amely a helyi hatóságokat is igyekezett a cserkészek ellen fordítani. Legalább ennyire drámai, hogy a korabeli magyar (és persze román) sajtó, beleértve a meccs kommentátorát is, meg sem mert mukkanni az ügyről. A megindító történetet most, elhivatott kollégák és egykori résztvevők segítségével, részletesen megismerhetik a mai Nemzeti Sportból.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!