„…mert többé-kevésbé mindenkinek fűződik emléke Messihez” – argentin sajtószemle a válogatott búcsú után

„Elmegy. Azt mondja, viszlát. És ez így rendben is van. Hiányozni fog. De a tízes számú meze mindig velünk lesz. Mindig. Minden pályán” – írja az OLÉ szerzője, Mariano Murphy, Messi különlegességének megértéséhez azt ajánlva: képzeljük el, hogy miközben még minden argentin a vb-döntő elvesztésének okait keresgélte vérmérsékletének megfelelően, különféle összeesküvés-elméletek útvesztőjében, addig Messi kitépett néhány lapot egy noteszból, tollat ragadott, és írni kezdett. Nem a mobilján üzent egy sajtóson, médiaigazgatón, pr-oson, stratégiai tanácsadón keresztül, hanem „úgy döntött, hogy saját maga ír. Levelet. Kézírással. Mint az általános iskolában. Vagy mint az ezernyolcszázas években. És elmerül az emlékekben…”

„Egy hónappal az után, hogy a levél megíródott, az egész világ rá emlékezik – folytatódik a cikk. – A bemutatkozására, a góljaira, a sikereire. Mert többé-kevésbé mindenkinek fűződik emléke Messihez. Katar előtt sokan úgy voltak vele, hogy nagyon szép a pályafutása, de ahhoz, hogy a legnagyobbak között emlegessék, szüksége lenne a világbajnoki címre. Nem látták át, hogy nem, nincs szüksége rá. A mondás úgy helyes, hogy álmodott róla, akarta a világbajnoki címet, de a nagyszerűsége megerősítéséhez nem volt rá szüksége. Már Katar előtt hatalmas volt, egy óriás. És már csak azért sem volt szüksége rá, mert Messi mindig is magában hordozta a világbajnokságot. Hiszen ugyanolyan hatással van a világra. Akad néhány milliárd ember, aki nem futballrajongó, sem így, sem úgy nem kötődik a sportághoz, de amikor jön a világbajnokság, mégis meccset néz, leshelyzeteken vitatkozik, egy Curacao–Elefántcsontpart meccs is képes a képernyő elé szegezni. Pontosan ilyen hatást kelt Messi. Egymagában. Olyan híresség, akinek az élete, a pályafutása, az öröme, a keserve mindenkihez eljut. Mint egy földrengés, egy terrortámadás, egy elnökválasztás, egy világjárvány, a lányunk új barátja, a fiunk új barátja: Messi minden család asztalánál beszédtéma. Úgy Burzacóban, mint Párizsban vagy Bangalore-ban.”

A szerző felidézi, hogy 39 évesen Diego Maradona már jó ideje pária volt az amerikai doppingügye miatt, Pelé már a Cosmosban is abbahagyta a játékot és filmet forgatott Sylvester Stallonéval, Osvaldo Ardilesszel (mellesleg Budapesten, ez volt a „Menekülés a győzelembe”), Alfredo Di Stéfano már csak az Espanyolban futballozott, Johan Cruyff edzőként dolgozott, sőt Wolfgang Amadeus Mozart és Vincent van Gogh meg sem érte ezt a kort, John Lennon pedig már a New York-i Dakota-házban lakott, ahol hamarosan meggyilkolták. „Lionel Messinek pedig egy nagyszerű világbajnoksága volt. Hihetetlen.”

„A hírre számítottunk. Mégis megfájdul tőle a szívünk. És nosztalgiázni kezdünk. Mert egy megismételhetetlen korszak zárul le” – állapítja meg a CLARÍN, amely szerint valószínűleg Messiben még maradt volna erő a válogatottbeli vezéri szerep további betöltéséhez.

„Az örökség túlmutat a statisztikákon. A Scaloni-időszak vezéregyéniségeként generációkat kötött össze, és közben meg is változott a kapcsolata az argentin drukkerekkel. Kezdetben együtt kellett élnie azzal, hogy állandóan Maradonához, egy másik megismételhetetlen aranykor szimbolikus alakjához méricskélik, a hazája iránti elkötelezettségét is megkérdőjelezik. Innen indulva lett egy új nemzedék vezére. Hosszú időn át unalomig ismételgették a kérdést: mikor nyer már végre valamit a válogatottal? A Maracana, a Wembley és Katar után már egy másik kérdés visszhangzott mindenfelől: meddig játszik még? A találgatás hétfőn véget ért. Most egy sokkal nehezebb kérdésre keressük a választ: mire megy a válogatott Messi nélkül? Huszonegy éven keresztül Argentína mindig tudta, kihez forduljon. Mostantól meg kell tanulnunk utat keresni nélküle.”

A lap idézi Antonela Roccuzzónak, Messi feleségének nyilvános üzenetét is: „Büszkeséggel tölt el, ahogyan ezt a fejezetet lezárod. A fiaid láthatták, hogy az édesapjuk küzd az álma megvalósításáért, sohasem adja fel, az utolsó pillanatig bizakodik. Kiváltság volt mindezt melletted átélni. Végtelenül szeretünk.”

A CRÓNICA egy másik családtagot idéz, Messi édesanyját, Celiát: „Látom a híreket, és még mindig sírok. Noha mi már egy ideje ismertük a döntését, az egész család nagyon szomorú. A legfontosabb, hogy benne béke legyen.”

„A legkülönbözőbb helyekről sorjáznak a reakciók a visszavonulás hírére – írja a lap –, ami érthető, hiszen Messi már régóta nem csupán az argentin futballé, nem is csak a világ labdarúgásáé. Alakja túlmutat a sporton. A bejelentése több generáció számára lezár egy korszakot.”

„Mindent kiadott magából, Leo azt írta, kiürült – utal a LA PRENSA publicistája Messi búcsúlevelére. – Talán még nem tudja, de vele együtt egy futballimádó nemzet is üresnek érzi magát, és elképzelni sem tudja a tízes számú kék-fehér dresszt nélküle.”

A lap feleleveníti, hogy Maradona szomorú búcsúja után sokáig nem volt vérbeli tízese az argentin válogatottnak – az ígéretes kezdet ellenére Ariel Ortega sem volt az igazi –, és még az is szóba került, hogy a válogatottnál visszavonultatják a 10-es mezt. „Ha nincs Diego, ne lehessen senki másé sem. De milyen szörnyű lett volna, ha Messinek nem adatik meg, hogy viselje! Szerencsére elvetették az őrült ötletet, eltűnt a rossz tervek süllyesztőjében, és jó egy évtizeddel később feltűnt a színen az örökös, akinek teljesítménye méltó volt a válogatotthoz, Maradonához, a tízes mezhez.”

„Leo tökéletes jelképe egy diadalmas időszaknak. Talán a legsikeresebbnek, benne a nagyon várt harmadik világbajnoki címmel, két Copa América-diadallal, a Finalissima-győzelemmel, amely fényt hozott a szomorú időszakot élő válogatott sötét napjaiba. Messi a maga korának legjobb labdarúgója volt – a különböző korszakok összehasonlítása, rangsorolása csak értelmetlen vitákhoz vezet –, aki egy sikerre éhes közösség vezetőjeként, egy nagyszerű kapitány, Lionel Scaloni irányításával elérte, hogy a válogatott mez ismét a nemzet büszkeségének szimbóluma legyen, olyan, mint egy nemzeti lobogó. Ezért is oly fájdalmas szembesülni a búcsújával, és ezért olyan kegyetlenül nehéz elképzelni a jövőt nélküle. Minden futballrajongó szívében hatalmas az űr.”

A LA NACION egyebek mellett azt járja körül, milyen örökséget hagy hátra Messi a válogatottnál a gólokon, gólpasszokon, rekordokon, megnyert trófeákon túl.

„Sportszempontból például azt, milyen utat kell bejárnia a világbajnoki címig egy futballistának, aki egy ponton maga is úgy látta, hogy lehetetlen elérni a célt. Azt, hogyan lehet mosolyt varázsolni a gyerekek arcára, hogyan lehet példaképpé válni… Elérni, hogy idegenek öleljék meg egymást az utcán, hogy haragban lévő emberek újra szóba álljanak egymással. Amikor barátjával, Neymarral együtt ücsörgött az öltözőfolyosón a brazilok ellen megnyert Copa-döntő után, bizonyította, hogy akik a pályán ősellenségek, a játéktéren kívül lehetnek jó kapcsolatban. Cristiano Ronaldót sem veszélyes vetélytársnak tekintette, hanem viszonyítási pontnak, tükörnek, amely azt mutatta meg, miben fejlődhetne még.”

S bár Messivel is megesett – ismeri el a szerző –, hogy amikor valami nem sikerült neki, valami nem az ő szája íze szerint alakult, akkor vitatkozott ellenféllel, játékvezetővel; mégsem a kétségkívül elkövetett hibái maradnak emlékezetesek.

„Hanem például az, hogy sokszor egyértelművé tette: bár lehetsz a világ legjobb futballistája, a sikereidet nem egyedül éred el. Minden gólpasszhoz kell egy társ, aki gólt rúg belőle, és minden gólhoz kell valaki, aki előkészíti. És azt is tudatosította a fiatalokban, hogy még a legjobbnak is mindig van lehetősége tovább fejlődni, mindig van miben javulni. Ő ezt úgy demonstrálta, hogy szélsőből középcsatár, majd irányító lett, mindig képes volt alkalmazkodni a körülötte játszók stílusához, és például Diego Maradona kezdeti útmutatása alapján folyamatosan tökéletesítette a szabadrúgásait. S végül a hagyaték része az is, hogy a feltörekvő játékosokkal, az örököseinek tekintett fiatalokkal közösen lerakta a jövő csapatának alapjait. Most visszavonult a válogatottól. A poszterekről figyeli a jövőt.”

S persze az Inter Miamiból, mert a kivételes karrier azért még nem zárult le.

Címek a nemzetközi sajtóból (MTI-gyűjtés)

La Tercera (Chile): Ezúttal tényleg bekövetkezett? Lionel Messi bejelentette pályafutása egyik legfontosabb döntését. Erre már utalt a 2015-ös Copa América döntőjében és a következő évi Copa América Centenario fináléjában a Chilétől elszenvedett vereség után is, de most úgy tűnik, hogy a döntése végleges.

Folha de Sao Paulo (Brazília): Messi válogatott karrierje egy hibával kezdődött és dicsőséggel ért véget.

Portal R7 (Brazília): A legnagyobb zseni volt, aki valaha viselte az argentin mezt.

The Sun (Nagy-Britannia): „A megfelelő pillanat”: Lionel Messi újra elhagyta Argentínát – a legendás futballista édesapja tragikus halála után tett közzé érzelmes nyilatkozatot.

Daily Mail (Nagy-Britannia): Lionel Messi befejezte pályafutását az argentin válogatottban: a 39 éves játékos a spanyoloktól elszenvedett világbajnoki döntős vereséget követően, néhány héttel édesapja halála után köszönt el.

Marca (Spanyolország): A labdarúgás világa gyászolja Leo Messi argentin válogatottból való visszavonulását. A sztár hétfőn megható levélben búcsúzott a válogatottól, a rajongók pedig már most hiányolják.

As (Spanyolország): Lionel Messi adióst mondott az argentin válogatottnak.

Sport (Spanyolország): A Rosarióból származó sztárjátékos alapos mérlegelés után arra a következtetésre jutott, hogy itt az ideje meghúzni a vonalat a sok örömöt, de csalódásokat is hozó válogatott karrierjében, amely mindenekelőtt egy örök érvényű tanulságot hagy maga után: sohasem késő küzdeni az álmaidért.

Le Figaro (Franciaország): Az argentin legenda 39 évesen úgy döntött, befejezi pályafutását a nemzeti válogatottban.

L'Équipe (Franciaország): Lionel Messi többet nem viseli az argentin mezt. Utolsó tornája is méltó volt az ő rangjához.

Gazzetta dello Sport (Olaszország): Messi búcsúlevele.

Corriere dello Sport (Olaszország): Lionel Messi döntést hozott: többet nem játszik az argentin válogatottban. Utolsó mérkőzése az Albiceleste színeiben a nyáron a spanyolokkal szemben elveszített döntő marad.

Corriere della Sera (Olaszország): Messi, a legnagyobb búcsúzott a válogatottól.