A prágai visszavágón elgyepálták a Ferencvárost

A labdarúgó Közép-európai Kupa (KK) Ferencváros–Sparta Praha döntője előtt ambivalens hangulat uralkodott a zöld-fehéreknél: egyrészt örültek, mert a csapatkapitánnyá előlépő Sárosi György személyében igaz vezére lett az együttesnek. Ugyanakkor szeptember elején a Ferencváros az Üllői úton bajnoki mérkőzésen 2:0-s vezetés után 3:2-es vereséget szenvedett az Újpesttől. Ám még nagyobb gondot jelentett, hogy a fedezetsorból olyan oszlop hullott ki, mint Lázár Gyula, aki izomhúzódást szenvedett, Bán Nándor csődöt mondott, Lyka Antal megbetegedett. Hoffmann (Hámori) László lerándult, a Ferencvárosnak egyetlen egészséges halfja maradt Móré János személyében. A Nemzeti Sport találóan azt írta: „Fedezetvész…”

A találkozó egyik bukéját az adta, hogy az ellenfél kispadján az egyaránt magyar és csehszlovák állampolgár Szedlacsik Ferenc (Frantisek Sedlácek) ült, aki az előző évben lett a prágaiak szakvezetője. Még egy érdekesség, hogy a budapesti születésűként 1927 és 1930. április között játszott a Ferencvárosban, majd 1930 decemberétől 1932-ig visszatért a zöld-fehérek csatársorába. Kiváló eredményeket ért el, 1928-ban és 1932-ben bajnoki aranyérmet nyert, 1928-ban Magyar Kupát, ugyanebben az évben elhódított a KK-t is. (Egyébként számos magyar és csehszlovák klubnál megfordult.)

A korabeli tudósítások kiemelték, a jó fizikumú, technikás csatár ötletesen adogatott, jó helyzetfelismeréssel rendelkezett. A mezőnyben sokat mozgott, a fedezeteknek is segített. A Magyarország–Ausztria találkozón 1928. május 6-án a magyar válogatottban is pályára lépett (5:5), később a csehszlovák nemzeti csapatban szintén bemutatkozott.

Az már a finálé előtt biztos volt, hogy a KK nyolcadik kiírását olyan együttes nyeri meg, amelynek nevét addig már felvésték a kupára. Az első kiírás (1927) alkalmával a Sparta, rá egy évre (1928) a Ferencváros volt a végső győztes. A futó sorozatban az Üllői útiak az olasz AS Roma, a csehszlovák Zidenice Brno és az osztrák Austria Wien testén jutottak el a végső csatáig, a prágaiak az osztrák Viennát, az olasz Fiorentinát és a szintén olasz Juventust ejtették ki. Az esélyekről azt írta az NS: „A Sparta ma teljesen kiegyensúlyozott együttes. Minden csatára nagyszerű lövő, Braine és Nejedly ezenfelül legelsőrangú taktikus. Megbízható fedezetsor, szilárd védelem a csapatot a KK-döntő favoritjává avatja, de csak azért, mert a Ferencváros olyan fontos csapatrészében, mint a halfsorban nélkülözni kénytelen két oszlopát.” A szaklap ennek ellenére az odavágóra 4:2-es hazai győzelmet tippelt, hozzátéve: ahhoz, hogy a magyarok a végső győzelem reményével utazzanak a visszavágóra, nagyobb arányú siker kellene…

Ám csupán 2:1-re nyert az FTC, a sportnapilap leszögezte, a gólokkal jobb Ferencváros kimondottan szerencsétlen mérkőzést vívott, az angol játékvezető, Walden egy hazai gólt les címén elvett, és nem adott meg egy tizenegyest – hogy aztán a tudósításból kiderüljön, nem zárható ki, hogy kettőt… A meccset megnézte Hugo Meisl, az osztrák válogatott, a Wundermannschaft szövetségi kapitánya. A meccs előtt még nem lehetett tudni, igaza lesz-e, de pontosan fogalmazott: „Kár, hogy a Ferencváros tartalékosan kénytelen felállni.” A rendezők megadták a módját, az ünnepi beszédeket követően elhangzott a két ország himnusza, ebből aztán grimbusz lett, mert a szomszédénál csak a lemez első felét játszották le, úgyhogy magyarázkodni kellett, hogy ne legyen politikai feszültség…

Noha a hazaiak számos helyzetet kihagytak, Toldi Géza és Kiss Gyula góljával 2:0-ra vezettek. A Ferencváros nem játszott megnyugtatóan, a fedezetek és a védők gyakran könnyelműsködtek. Ám az még jobban megdobogtatta a szíveket, hogy egy Táncos-Toldi-Sárosi akciót követően Gyurka beadásába Josef Ctyroky kézzel ütött bele, ám a bíró sípja néma maradt… A szünetben Dietz Károly szövetségi kapitány kesergett: „A Ferencvárosnak több gólt kellett volna rúgnia.”

Az 55. percben egy Sárosi-Táncos-Sárosi kényszerítőzést követően Jaroslav Burgr a tizenhatoson belül felvágta a magyar centert, de a játékvezető most sem fújt. Ahogyan az NS írta: „Emberre menő durva gáncs volt, amelyért feltétlenül 11-es járt volna.” Tíz perc elteltével ismét Walden a főszereplő: Sárosi Kemény Tibort ugratta ki, a balszélső Bohumil Klenovac mellett a hálóba lőtt, a játékvezető les miatt nem adta meg a gólt. Ami talán ennél is nagyobb baj volt, hogy a Sparta egy 16 méteres szabadrúgásból gólt lőtt Raymond Braine révén. A szaklap jogosan korholt: „A szabadrúgás előtti bizonytalankodás éppoly kevésé válik a ferencvárosi védelem dicsőségére, mint a sorfal elmellőzése.” Az FTC-t az ág is húzta, Sárosi összefejelt Jaroslav Boucekkel, a támadót ölben kellett levinni a pályáról, eltört az orra. A csehszlovák védő szabadkozott: „Tiszta véletlen volt, egyszerre akartunk fejelni.”

A 2:1-re végződő találkozót követően egyöntetű volt a vélemény: „A Ferencváros első félidőbeli játékával és fölényével olyan előnyre tehetett volna szert, amely Prágára is elég lett volna. (…) Ha voltak is meleg és kritikus pillanatok a ferencvárosi kapu előtt, ezeket a pillanatokat nem a Sparta játéka, hanem a Ferencváros védelmének fogyatékossága szülte.” Ennek ellenére: „Ha az egészséges Sárosival állhat fel a Ferencváros, akkor a látott formák alapján győznie kell.” Meisl szerint az első félidőben a magyar csapat kezében volt az egész meccs, ám Mario Marzetti olasz sajtós nem volt elájulva: „Nem volt valami nagy játék. Szünet után a Ferencváros kifulladt.” Ám, ami nagyobb baj volt, hogy Sárosit és Keményt fejsérüléssel kórházban ápolták.

Aztán a visszavágón kiderült, ez a legkisebb gond, Prágában mindketten vállalták a játékot. A csehszlovákok zöme háromgólos Sparta-sikert várt, a legtöbben 4:1-et. Szedlacsik dohogott is, mondván, a magyar sajtó az odavágó után „levágta” a csapatát.

Prágában a Sparta a Ferencvárost vágta le 3:0-ra. Az NS feltette a kérdést: „Mit ér a szép játék és a sok lövés szép játék nélkül?” A visszavágó abból a szempontból kísértetiesen hasonlított az első mérkőzésre, hogy a helyzeteket a magyarok dolgozták ki (különösen Toldi), viszont a gólokat a csehszlovákok lőtték, félidőben már 2:0-ra vezettek, a 3:0-s végeredmény egy védelmi hibát követően alakult ki. Korányi Sándor próbálta megmagyarázni: „Nem tehetek róla, hogy a labda a lábamról pattant a kapuba. Kétségbeesett helyzet volt. Elölről loholtam vissza és ilyenkor nagy a lendületben nem tudja az ember olyan pontosan igazítani a lábát.” A szaklaptól nem véletlenül kapta meg a „a csapat leggyengébb embere” címet… A vereség után Blum Zoltán edző szomorúan mondta: „A csatársor játéka hiányzott.” Hugo Meisl ezt a meccset is látta: „Puha, puha a magyar csatársor.” A hazaiak véleménye egyöntetű volt: „A Sparta óriási formát kijátszó védelme semlegesítette az erélytelen ferencvárosi csatársort.” Csupán a helyi Polední list utalt arra, hogy nem volt sima a Sparta-siker: „A Ferencváros is megnyerhette volna a mérkőzést. Csak a harmadik gólnál dőlt el a játék sorsa. (…) A győzelmet Braine tüneményes játékának lehet köszönni. Jobb volt, mint Sárosi, aki túl sokat dolgozott hátul.”

Csupán sovány vigasz, hogy a magyar válogatott szeptember 22-én a Hungária körúton három fradistával a soraiban Európa-kupa-mérkőzésen 1:0-ra legyőzte a vb-döntős Csehszlovákiát. 

Az újdonsült KK-győztes trénerről, Szedlacsikról még annyit: szakvezetőként Magyarországon nem tevékenykedett, a szomszédban lett sikeres, a Spartával ötszörös bajnok, kupagyőztes, s mint a fentiekből kiderült, elhódította a KK-t is. Prágában hunyt el 75 éves korában 1973. november 14-én.

EMLÉKEZTETŐ

Közép-európai Kupa, döntő
1. mérkőzés, 1935. szeptember 8.
Ferencváros–Sparta Praha 2:1 (2:0)
Budapest, Üllői út, 35 000 néző. Vezette: Walden (angol)
FERENCVÁROS: Háda – Polgár, Korányi – Mikes, Móré, Bán – Táncos, Kiss Gy., Sárosi, Toldi, Kemény. Edző: Blum Zoltán
SPARTA PRAHA: Klenovec – Burgr, Ctyroky – Kostálek, Boucek, Srbek – Faczinek, Zajicek, Braine, Nejedly, Kalocsay. Edző: Szedlacsik Ferenc
Gólszerző: Toldi (16.), Kiss Gy. (27.), ill. Braine (71.)

Visszavágó, 1935. szeptember 15.
Sparta Praha–Ferencváros 3:0 (2:0)
Prága, 50 000 néző. Vezette: Fogg (angol)
SPARTA PRAHA: Klenovec – Burgr, Ctyroky – Kostálek, Boucek, Srbek – Faczinek, Zajicek, Braine, Nejedly, Kalocsay. Edző: Szedlacsik Ferenc
FERENCVÁROS: Háda – Polgár, Korányi – Mikes, Móré, Bán – Táncos, Kiss Gy., Sárosi, Toldi, Kemény. Edző: Blum Zoltán
Gólszerző: Faczinek (26.), Braine (34., 69)