Gerd Müller, az öt és feles német királya

Nincs még egy világklasszisa a futballnak, aki a pályán ennyire nem értett semmi máshoz. Nem volt különösebben ügyes, nem volt magas, nem volt jó az összjátékban, nem emelkedett ki semmiben, csak éppen olyan érzékkel találta meg a legjobb megoldást, olyan gyorsan gondolkodott, olyan stabil volt, és a legkritikusabb szituációkban is olyan jól döntött, hogy ipari mennyiségben termelte a gólokat.

A Bayern és a német futball különleges szerencséje, hogy egy időben három olyan világklasszis teljesedett ki az addig középszerű bajor klubban, mint hátul Sepp Maier, középen Franz Beckenbauer, elöl pedig Gerd Müller. Nem véletlen, hogy jó egy évtizeden keresztül uralták előbb a hazai, majd a nemzetközi futballt.

Gerd Müller alig négy hónappal a második világháború „lefújását” követően egy svábföldi bajor kisvárosban, Nördlingenben született ötgyermekes családba, legkisebb fiúként. Bizonyára ügyes kis takács lett volna (annak tanult), de miután volt olyan idény, amikor a TSV 1861 Nördlingen korosztályos csapatában 180 (…) gólt szerzett, majd első felnőtt évében a regionális ligában 28 meccsen 47 gólig jutott, nem kellett éles szem ahhoz, hogy felfedezzék. Walter Fembeck, a Bayern akkori gazdasági vezetője jó ütemérzékkel egy órával a városi rivális 1860 München illetékesei előtt ért oda Müllerékhez – ezen múlt, hogy az ifjú Gerd 1964-ben melyik klubban folytatja.  És beindult a gólgyár. Felsorolni is nehéz, kinek és hol talált be, jellemzően mindenkinek és mindenhol. 1967-ben KEK-et nyert, majd Német Kupát, a válogatottban 21 évesen mutatkozott be, és fél évvel később Albánia ellen be is lőtte első négy (!) gólját a 68-ból. Azok között, akik legalább 50-szer voltak válogatottak, ő a világon a második leghatékonyabb gólszerző (62 meccs/68 gól, előtte Kocsis Sándor a maga 68/75-jével), és ez könnyen lehet, hogy már örökké így is marad.

Ellenünk is bombázott

Gerd Müller természetesen többször is pályán volt magyar csapatok ellen. A Nationalelfben először 1970. szeptember 9-én már vb-bronzérmesként és -gólkirályként tündökölt, hiszen kettőt vágott Rothermel Ádámnak a 3–1-es nyugatnémet sikerrel záruló nürnbergi barátságos meccsen. Hoffer József együttesének gólját 0–2-nél Fazekas László szerezte. Másfél évvel később, 1972. március 29-én is végigjátszotta a Népstadionban a 2–0-s magyar vereséget hozó találkozót, itt formabontó módon nem szerzett gólt, nem úgy 1974. április 17-én Dortmundban, amikor a későbbi világbajnok NSZK vb-főpróbáján kettőt vállalt az ötből (5–0).  A Bayernnel az Ú. Dózsa elleni 1974-es BEK-elődöntős párharc emelkedik ki, a Népstadionban elért 1–1 után Münchenben (3–0) Mülleré volt a harmadik, mindent elődöntő német találat a Bayern első BEK-győzelméig vezető út utolsó előtti állomásán. És az akkori szóhasználattal „Nemzetközi Kupában” (az Intertotó-kupa elődje) 1978 májusában pályára lépett Lóránt Gyula Bayernjében az MTK-VM ellen – Budapesten 0–0, Münchenben 3–1-es magyar siker volt a végeredmény! Gólt nem lőtt, a Bayernből persze hiányoztak a vb-re készülő ászok, de Gerd Müller ekkor már nem volt köztük. Fülöp Ferenc viszont játszott, holott tagja volt Baróti Lajos argentínai csapatának, csak éppen itthon (vagy esetünkben Münchenben) készülő tartalékként.

Az 1970-es vb-n szerzett 10 góljánál csak Just Fontaine (1958, 13) és Kocsis (1954, 11) szerzett egy világbajnokságon többet, pedig akkoriban eggyel kevesebb meccset játszottak, mint 1974-től. És összesen 14 gólját azóta is csak Miroslav Klose és a brazil Ronaldo múlta felül, de ők nem két vb-n. (Felkészül Lionel Messi és Kylian Mbappé.) Világ- és Európa-bajnok, háromszoros BEK-győztes és aranylabdás, tizenkét egymást követő idényben lőtt legalább húsz gólt, Bundesliga-átlaga 26.07 gól/év, pályafutása alatt 18 különböző sorozatban volt gólkirály, kétszer európai aranycipős, a Bundesligában pedig 40, 38 és 36 góllal minden idők három legjobb éves góltermése volt az övé – amíg Robert Lewandowski 2021-ben nem jutott el 41-ig, igaz, Harry Kane (2023–2024-ben: 36!) idei formáját látva lehet, hogy hamarosan ez a rekord is megdől.

Cserébe kihagyott 12 tizenegyest, ami szintén csúcs, 1974-ben pedig állítólag azért mondta le mindössze 29 évesen a válogatottságot (ha ott van az 1976-os Eb-döntőben, Panenka aligha rúg 11-est, Müller addigra már szokása szerint nyilván eldöntötte volna a meccset…), mert a felesége rossz szektorba kapott jegyet a vb-döntőre, és nem hívták meg a bankettra, továbbá kevesellte az aranyért járó prémiumot is. Müller utóbb úgy emlékezett, hogy hároméves kislánya többször nagybácsinak hitte, olyan kevés időt töltött otthon. Egy évvel a vb előtt akkor nagy pénzért, 3 millió márkáért vitte volna a Barcelona, de a német szövetség azt mondta, ha elmegy, nem játszhat a világbajnokságon, így maradt. Viszont 1978-ban már értelemszerűen nem lehetett ott a vb-címét megvédeni képtelen nyugatnémet csapatban Argen­tínában.

Aztán 1979 febuárjában életében először cserélték le sportszakmai okok (azaz nem sérülés) miatt, ezért csúnyán össze is veszett Csernai Pál Bayern-vezetőedzővel, és elment Amerikába, a floridai Fort Lauderdale-be. Ott is berúgta a helyzeteit, éttermet nyitott, ám közben rákapott az italra, és lassan az öt és felesből már csak a feles maradt. Olyannyira félresiklott az élete, hogy később csak korábbi játékostársai, Uli Hoeness és Franz Beckenbauer tudták megmenteni – miután 1991 novemberében két hónapos elvonókúrát intéztek neki egy magánklinikán. Sőt, a klubösszetartás szép példájaként a korosztályos csapatoknál a csatárok edzőjeként alkalmazták, tehát a Bayern-család nem engedte el a kezét.

Ha pozíciót fogott, lehetetlen volt megállítani, olyan alacsonyan volt a súlypontja, és olyan erős volt, a lelkes németek nem véletlenül hívták a „Nemzet Bombázójának”. A 16-oson belül korlátlan úr volt, még fejjel is életveszélyes, holott csak 176 centire nőtt. Gerd Müller 2014-ben fejezte be az edzői munkát, és 2015 elején a Bayern azt is bejelentette, hogy a legendánál Alzheimer-kórt diagnosztizáltak, élete hátralévő éveiben orvosi felügyelet alatt, nyugdíjasként élt.

De a német közbeszédben nyilván örökké a nevét viseli majd a „müllerezni” ige, amire persze azóta az ugyancsak hatékony, lehetetlen helyzetekből gólt szerző Thomas Müller is ráerősített. Ha már ketten együtt 2010-től négy éven át voltak a – mi más? – Müller joghurtos cég reklámarcai.

NÉVJEGY     
GERHARD „GERD” MÜLLER
Született: 1945. november 3., Nördlingen
Elhunyt: 2021. augusztus 15., Wolfratshausen
Nemzetisége: német
Sportága: labdarúgás
Posztja: középcsatár
Válogatottság: 62 mérkőzés/68 gól (NSZK, 1966–1974)
Csapatai játékosként: 1861 Nördlingen (1963–1964), Bayern München (1964–1979), Fort Lauderdale Strikers (1979–1981)
Eredményei: világbajnok (1974), vb-3. (1970); Európa-bajnok (1972); 3x BEK-győztes (1974, 1975, 1976); KEK-győztes (1967); Interkontinentális Kupa-győztes (1976); 4x nyugatnémet bajnok; 4x Német Kupa-győztes; aranylabdás (1970); 2x európai aranycipős (1970, 1972); 2x az Év nyugatnémet labdarúgója (1967, 1969); vb-gólkirály (1970); Eb-gólkirály (1972); 7x nyugatnémet gólkirály