75 éves Kevin Keegan, aki a futball hőse lett

Kevin Keegan nem a munkásosztály hőse lett, hanem a labdarúgásé. Ezt azért kell leszögezni, mert a bányászcsaládból származó srác sem az életben, sem a pályán nem vetette meg a melót. Legnagyobb futballsikereit a Beatles városában, Liverpoolban érte el, igaz, amikor a kikötővárosba került, a legendás együttes már feloszlott, de John Lennon egyik világhírű számát az ex-Beatle és a Plastic Ono Band előadásában mindenki ismerte. A dal arról szól, a munkásosztály hősének lenni nem akármi, azaz jelent valamit (Working Class Hero).

Édesapja igencsak ambicionálta, hogy Kevinből futballista legyen, ám nemegyszer azt a választ kapta, a gyerek túl alacsony a profi labdarúgáshoz. Tény, amikor újságkihordónak állt volna, kiderült, alig éri fel a postaládákat… Viszont a megkerülős cselét – jobbra elrúgta a labdát, balra megkerülte az ellenfelét – már a grundon elsajátította. Végül ún. inasszerződést kapott a Scunthorpe United együttesénél, ahol a meló legalább olyan fontos volt, mint a sportolás, de hét fontot keresett hetente. A felnőttcsapatban 17 évesen mutatkozott be, három év alatt 124 alkalommal lépett pályára, 18 gólt lőtt. Húszévesen már heti 30 fontot kapott, de amikor a Liverpoolba kerülve 45-öt ajánlott neki bizonyos Bill Shankly, azt mondta, több fizetésre számított. Mi ez, ha nem munkásöntudat? Más kérdés, hogy a Scunthorpe-nak 33 ezer fontot fizettek érte. Amikor Liverpoolban átesett az orvosi vizsgálaton, rácsodálkoztak: „Olyan erős vagy, mint egy tank.”

Fáradhatatlan munkabírását az edzéseken csapattársai nemigen ismerték el. Az idősödő Tommy Smith morgott, amikor a hosszú távú futásoknál Kevin iramot váltott. John Toshackkel viszont remekül kijött, az óriással jól kiegészítették egymást: a walesi lefejelte a labdákat, amelyekből Keegan gólokat lőtt. A válogatottban Trevor Brookinggal volt hasonlóan jó a játékkapcsolata, az 1981-es magyar–angolon a „kicsi” passzából lőtt a „nagy” akkora gólt, hogy a labda beragadt a háló és tartóvas közé.

Liverpoolban egyetlen idényében sem maradt érem nélkül, 1973-ban, 1976-ban és 1977-ben aranyérmes, 1974-ben és 1975-ben második, 1972-ben harmadik lett. Az idény végén Shanlky ezekkel a szavakkal dicsérte: „Csak így tovább, hamarosan te leszel a legjobb angol futballista!” A Newcastle elleni 1974-es 3–0-s FA-kupa-győzelemből két góllal vette ki a részét, 1977-ben a Manchester Unitedtől a fináléban elszenvedett 2–1-es vereség alkalmával is a pályán volt. A Liverpool vele a soraiban kétszer is megnyerte az UEFA-kupát, 1973-ban a Mönchen­gladbach ellen (3–0, 0–2, a győzelemből két góllal vette ki a részét), 1976-ban az egyik mérkőzésen 11-esből talált a hálóba (3–2), a másikon ő egyenlített (1–1) az FC Bruges-zsel szemben. Amikor a Liverpool 1977. május 25-én a római BEK-döntőben a Borussia Mönchen­gladbach ellen 3–1-re győzött, a csapatkapitány Emlyn Hughes a klub történetében először emelhette magasba a trófeát. Keegan a fináléban számos alkalommal megetette a hozzá hasonló termetű „Terriert”, azaz Berti Vogtsot. Illik megjegyezni, noha a Hatalmas Egér (Mighty Mouse) – a Kop nevezte el így – alaposan kivette a részét a sikerekből, olyan társai voltak, mint a kapuban Ray Clemence, a mezőnyben Phil Thompson, Ian Callaghan, Steve Heighway, a már említett To­shack és Hughes, Tommy Smith, Phil Neal vagy Terry McDermott. A siker évében a dán Allan Simonsen mögött második lett az Aranylabda-szavazáson, megelőzve Michel Platinit.

Ám a BEK-győzelmet követően meglepő dolog történt: Keegan a Liverpoolból Hamburgba igazolt. A futballista egyik barátja, David Charters újságíró így magyarázta a döntést: „Kevin olyan, mint egy alpinista. Érdekli minden csúcs, de csak amíg meg nem hódította. Ha feljutott, még nagyobb magasságot keres.” Történt, hogy Günter Netzer még a svájci Grasshoppers játékosaként szóban megegyezett Peter Krohnnal, a Hamburger SV elnökével a menedzseri posztról. Ő javasolta az angolt, mondván, vele bajnok lehet a Hamburg. Már 1977 elején megkötötték az üzletet, a HSV 2.5 millió márkát fizetett a Liverpoolnak, Keegan évi 400 ezerért igazolt a  Hanza-városba. Ez az összeg feszültséget keltett az öltözőben, mivel a csapat német menői, Manfred Kaltz, Felix Magath, Peter Nogly jó, ha a felét hazavihették. Az 1977–1978-as idény rá is ment a beilleszkedésre, a csapat a Bundesligában csupán 10. lett, a Német Kupából és a KEK-ből egyaránt a 16 között esett ki. Ráadásul a Szuperkupáért óriási pofont kapott éppen volt csapatától: a hamburgi 1–1 után Liverpoolban 6–0-ra kikapott a KEK-győztes – azon az estén a Hatalmas Egér picinnyé zsugorodott a Kop szemében.

Ám az érkező jugoszláv (pontosabban horvát) edző, Branko Zebec a 10. helyről az 1978–1979-es évadban az elsőre vezette a hamburgiakat! S mivel Keegan 17 gólt szerzett, az öltözői „duruzs” is megszűnt. Rá egy évre második lett az együttes, akárcsak a BEK-ben, a döntőben a Nottingham Forest nyert 1–0-ra. Mindenesetre 1978 és 1979 a két kiemelkedő év a karrierjében: mindkétszer aranylabdás lett, előbb Hans Krankl, rá egy évre Karl-Heinz Rummenigge előtt. Ám miután 1980-ban lejárt a hamburgi szerződése, továbbállt: a Southampton következett két idényre, majd a második ligás Newcastle, végül az ausztrál Blacktown Cityben vezetett le.

Válogatott szereplése kevésbé veretes: noha a legjobbak között 63-szor lépett pályára, csupán az 1980-as Eb-n és az 1982-es vb-n vett részt, az utóbbin sérülése miatt csupán néhány perc jutott neki. Szakvezetőként legnagyobb eredménye a Newcastle kispadján elért második helyezés (1996), valamint a második vonal megnyerése ugyancsak a Newcastle élén (1993) és a Manchester Cityvel (2002). Tiszteletre méltó, hogy a Premier League-ben 1993 és 1995 között öt alkalommal lett a hónap edzője. 

A sors kegyetlensége, hogy egy hónappal a 75. születésnapja előtt daganatos megbetegedést diagnosztizáltak nála. Keegant tartós hasi tünetek miatt szállították kórházba, ekkor állapították meg a daganatot, emiatt több kezelésen is átesik majd a közeljövőben.

NÉVJEGY

KEVIN KEEGAN Született: 1951. február 14., Armthorpe Sportága: labdarúgás Posztja: csatár Válogatottság/gól: 63/21 (Anglia, 1972–1982) Klubjai játékosként: Scunthorpe United (1968–1971, 124 mérkőzés/18 gól), Liverpool (1971–1977, 230/68), Hamburger SV (NSZK-beli, 1977–1980, 90/32), Southampton (1980–1982, 68/37), Newcastle United (1982–1984, 78/48), Blacktown City (ausztrál, 1985, 2/1). Edzőként: Newcastle United (1992–1997, 2008), Fulham (1998–1999), Anglia (szövetségi kapitány, 1999–2000), Manchester City (2001–2005) Eredményei: BEK-győztes (1977), BEK-döntős (1980), 2x UEFA-kupa-győztes (1973, 1976), 3x angol bajnok (1973, 1976, 1977), FA-kupa-győztes (1974), német bajnok (1979) Elismerései: 2x aranylabdás (1978, 1979); a Brit Birodalom lovagja (OBE, 1982)