Válogatott meccs Bejrútban, 44 év késéssel…

Hiába szenvedett 3:1-es vereséget a magyar labdarúgó-válogatott 1956. február 19-én Törökországtól, az élet, pontosabban a közel-keleti túra ment tovább. A mieink ellenfele két nappal később 16 000 néző előtt Isztambulban a török hadsereg-válogatott volt, a jegybevételt a gerlei tűzvészkárosultak javára ajánlották fel. Puskásék 4:0-s félidő után 9:4-re győztek. Ezt követően a magyar küldöttség Szíria felé vette az irányt. Február 24-én Damaszkuszban a szíriai hadsereg-válogatott vette fel a küzdelmet, az ellenfél játékerejére jellemző, hogy csupán hosszabbításban szenvedett vereséget a törököktől. A Sárosi, Tichy, Hidegkuti és Szojka góljával elért 4:0-s győzelem ellenére az NS nem tagadta: „Damaszkuszban is sok volt még a hiba labdarúgóink játékában.” Továbbá: „Csak akkor lendült bele Budapest válogatottja, amikor a hadsereg-válogatott már kifáradt.” Sebes segítője, Mándi Gyula elégedetlenkedett: „Rengeteg helyzetet kihagytak a csatárok, s olyan lassan és körülményesen építették a támadásokat, hogy rendre alkalmat adtak a közbelépésre. A védők nem adtak előre használható labdákat, megfeledkeztek a hátulról való támadásindításról. Egész csapatunk messze van régi formájától.”

Február 26-án Aleppóban ismét a szír hadsereg-válogatott volt az ellenfél, a lelátón 30 000 néző szorongott – szó szerint. A 6:0-s győzelmet követően a Népsport felcímében azt írta: „Időnként lendületesen, gólra törően játszottak a magyar csatárok.” Végre dicséret is járt: „Ezen a mérkőzésen javuló formában játszott Budapest válogatottja. Időnként gyors, lendületes támadásokat vezettek a csatárok és a hátsó csapatrészek játékosai is megfelelően segítették a támadásépítést.” Csordás és Puskás mellett Machos négy (!) góllal járult a sikerhez. Ami az egyéni teljesítményeket illeti, a mieink közül Bozsik, Kotász, Hidegkuti, természetesen Machos és a csereként beálló Kinizsi-fedezet, Szabó László játéka emelkedett ki.

A február 28-i Népsport a címlapon a következő címmel írt játékosainkról: „Mi a helyzet válogatott labdarúgóink formája körül?” Szabó, Bozsik és Szojka játéka javuló tendenciát mutatott, ám Csordás és Machos „általában bátortalan”, Tichy lendületes, nagy lövőerejű, „de sok hiba van még a játékában”. Folytatva az olvasást, robban a bomba: Hidegkutival ugyan nincsen probléma, ám „Puskás még nincs jó erőben és ennek ő maga az oka. Nehezen érti meg, hogy a szertelen táplálkozás nem helyes. Súlyfeleslege van, és emiatt mozgása nem olyan gyors, nem olyan robbanékony, mint azelőtt volt. Kiválóan irányít, jól felismeri a kialakuló helyzeteket, de ez nem elég. Neki nem csak irányítani kellene. Eléri-e régi mozgékonyságát Puskás, az teljesen tőle függ. Ehhez ésszerűbben kellene táplálkoznia és többet kellene dolgoznia az edzéseken.” Czibor Zoltán sem teszi ki az ablakba, amit kapott: „Játéka rapszodikus, kiegyensúlyozatlan, gyakran teljesen megfeledkezik arról, hogy ő csak a csapat egyik tagja.” A szaklap leszögezte: „Ha a tanulságokat úgy értékesítjük, mint az 1949. évi prágai, majd az 1950. évi bécsi vereség tapasztalatait, majd később az olimpia előtti moszkvai szereplés és a világbajnoki mérkőzés tapasztalatait, akikor bizakodva nézhetünk a további nehéz nemzetközi feladatok elé.” Az utalás Sebes első, a Csehszlovákia ellen 5:2-re elvesztett mérkőzésére vonatkozik, illetve az 1950 májusában az osztrákoktól elszenvedett bécsi 5:3-as vereségre. Az 1952-es helsinki ötkarikás játékok előtt legjobbjaink Moszkvában 1:1-es döntetlent értek el, három nappal később pedig 2:1-re kikaptak.

Egy mérkőzés volt még hátra, Bejrútba az 1954. februári kairói egyiptomi–magyar (0:3) eredményeként kapott meghívást az Aranycsapat, ezt a találkozót ugyanis megtekintette Azzat al-Tark libanoni szövetségi elnök és alelnöke, Halil Helmi is. A pályán a négy éve hivatalában lévő Kamill Samun libanoni köztársasági elnök egyenkénti kézfogással üdvözölte a csapatokat. „Homokos, kevés fűvel borított pályán folyt le a mérkőzés. Rögtön az elején kiderült az idő, de az is, hogy a két csapat között nagy a tudáskülönbség.” A mieink simán győztek, a 4:1-re megnyert találkozó után a nézők betódultak a pályára, és lelkesen ünnepelték a vb-ezüstérmes magyar csapatot. „A közönségnek nagyon tetszett Budapest válogatottjának játéka, nekünk már kevésbé. A magyar csapat ismét meglehetősen kényelmesen játszott, sok húzással építették a csatárok a támadásokat, nem törtek eleget kapura, s viszonylag keveset is lőttek” – írta az NS.

Az eredetileg Libanon–Budapest-válogatott mérkőzés 44 évvel később (2000-ben) emelkedett hivatalos rangra, miután kiderült, hogy Libanonban már akkor is libanoni–magyarként jegyzőkönyvezték. Sorrendben ez nemzeti együttesünk 331. hivatalos találkozója, Bozsik Józsefnek a 71. válogatottsága, amely összességében a 101. lett, Puskás Ferenc pedig 73 évesen rúgta be 84. gólját a nemzeti csapatban…

A küldöttség március elején hazatért, mivel kezdődött az 1956. évi bajnokság. A túra alatt azért utalt néhány jel arra, hogy valami nincsen rendben a csapat körül.

A február 12-én Ankarában játszott, 4:2-es magyar győzelemmel záruló Budapest-válogatott–Ankara-válogatott mérkőzés után (góljainkat Machos, Puskás, Csordás, Bozsik szerezték) az NS többek között azt írta: „Csak időnként játszott kielégítően a magyar csapat (…) A mi labdarúgóink nem mozogtak eleget, kényelmeskedtek, s ez a felfogásuk rányomta bélyegét a játékra”. Arról viszont egy újság sem írt, hogy az ankarai meccset követő banketten labdarúgóink összekaptak. A nagykövet felesége által készített paprikás csirke mellé, ahogyan Faragó Lajos fogalmazott Kő András Szemétből mentett dicsőségünk című könyvében, „az ital is ment, s akkor előjött megint, hogy a világbajnokság után ki-ki mennyit kapott”. Magyarán összevesztek a játékosok, nem volt ez ritka, a kiváló kapus megemlítette, hogy a Honvéd vb utáni túráján, 1954 augusztusában Svédországban is megesett hasonló.

A válogatott csapatorvosa, dr. Kreisz László 1956. március 3-i jelentésében tűpontosan fogalmazott néhány játékossal kapcsolatban. „Puskás elhízott, nagy súlyfeleslege van. Az étkezésben, az ivásban nem tud mértéket tartani (…) edzéseit nem rendszeresen tartja, kedvetlenül végzi (…), gyorsaságából, robbanékonyságából már alig van valami.” A doki tanácsot is adott: „Rendszeresebb életmód, pontos edzésadagolás, az étkezés előírása és annak szigorú betartása, és komolyabb gondolkodásmód a gyógyszer.” Czibor „komolytalan az edzésben, életmódban. Alkoholfogyasztása mérték nélküli, és a kollektív érzés teljes hiánya áll fenn.” Csordás Lajos „alkoholimádata is mélyen elítélendő. Súlyosan vétett a kollektív szellem ellen…” Lantos Mihály „szertelenül étkezik, könnyen hízik, és nem tud mértéket tartani az étkezésben.”

Viszont a kétségtelen problémák ellenére azt ekkor még senki sem sejtette, hogy az Aranycsapat élén Sebes Gusztávnak már csupán négy mérkőzés jut…