Népsport: Mentek, ki merre látott

A második világháború után, 1946-ban a gazdasági visszaesés, a hiperinfláció és a kibontakozó politikai változások hatására elkezdődött a magyar labdarúgók újabb jelentős nyugati kiáramlása. A játékosok a jobb megélhetés érdekében, a bizonytalan hazai viszonyok elől a tehetősebb olasz, francia és közép-európai klubok felé vették az irányt.

A kiáramlás okaként első helyen a gazdasági válság említendő, a magyar pénznem, a pengő elértéktelenedése és a klubok fizetésképtelensége miatt labdarúgóink nem tudtak megélni a sportból. Számos játékos nem kapta meg a megígért prémiumot vagy konfliktusba került a vezetőséggel. A politikai bizonytalanság is döntő tényező volt, mert 1948, a kommunista hatalomátvétel előtti időszakban a határok még részben nyitva álltak a nyugatra vágyók előtt.

Ebben a helyzetben szinte természetes, hogy felbukkantak az ebből megélni szándékozók. Nem véletlen, hogy 1946. szeptember elsején a Népsport címlapján többek között megjelent: „Elfogták a határon »Mokkát«, a játékos csábítót.” Hogy ki volt Mokka? Nos, egy kassai hentes, a csempészbanda egyik vezetője. Erről Klimcsók József, az MTK kapusa számolt be, az NS pedig arról, hogy Mokkát Gerencsér Gábor rendőrszázados, a sátoraljaújhelyi őrs vezetője tette hűvösre. Becenevét onnan kapta, hogy „feketén” akarta átcsempészni a futballistákat… Gerencsér ezt mondta: „Nagyon sok gyanús iratot találtunk nála.” A százados azt is elárulta, Mokka – ahogyan a sportsajtó fogalmazott, „a sötét lelkű kassai hentes” – rendes neve Lefkovits László, viszont a Zuglói MADISZ játékosát, Nagy Gyulát nem sikerült elkapni, ő átcsúszott a határon. A futballisták útja a Sátoraljaújhely melletti Ronyva-patakon át vezetett, amelyen nyáron száraz lábbal is át lehetett jutni.

A Nemzeti Sportbizottság (NSB) közben két héttel meghosszabbította a szeptember 6-án lejáró amnesztiarendelet határidejét, ennek is köszönhetően Vincze II Gyula, a Vasas csatára hazatért, s attól sem tartott, hogy az MLSZ eltiltja. Az MTK-s Bosánszky Jenő visszajövetele kapcsán azt írták: „Remélhetőleg a szlovák színekkel együtt levetkőzte felesleges cselezgető tulajdonságait is…”  Nem mellesleg július 10-én írták meg, hogy az újpesti Nyers István Pozsonyba szökött, majd a Viktoria Zizkov leigazolta, miközben francia klub akarta megvásárolni. Ofner Alfréd újpesti elnök megjegyezte: „Megmondtam nekik, mi ebben az ügyben nem tárgyalunk. Nyerset eltiltottuk, forduljanak a szövetséghez.” A francia kapcsolatnak volt alapja, mert Nyers Kovács II József és Turbéki István MTK-játékosok társaságában Romániába akart szökni egy játékoscsempész segítségével, hogy onnan aztán Franciaországba jusson. A francia Sports kész tényként közölte, hogy „Mike a Stade Francais középcsatára lesz! (…) Ez lesz az idény egyik nagy szenzációja. Nyers, Mike és Turbéki. Félelmetes erejű lesz a Stade Francais.” Érdemes megjegyezni, hogy ferencvárosi klubtársa, az egyaránt jugoszláv és magyar válogatottságig jutó csatár, Sipos Vilmos 1946-ban engedéllyel már a Bologna futballistája volt. Mike viszont cáfolta a franciák értesülését: „Most már nem időszerű. Amikor Nyerset eltiltotta az Újpest, akkor jött hozzám Nyerssel egy prágai játékosügynök. Kétszer is jártak nálam. Semmi sem lett a dologból.”

Mike aztán ugyancsak engedéllyel 1947-ben Bologna-játékos lett, az újpesti Szusza Ferenc sokáig hezitált, hogy menjen vagy se Olaszországba, végül maradt, játszott a Győr 6:1-es legyőzése során (1947. szeptember 28.). Ugyanakkor a Képes Sportban az MLSZ ügyvezetője, Nagy Sándor nem véletlenül jelentette ki: „Nem engedjük meg azt még egyszer, ami az előző háború után történt, hogy legjobbjaink egyszerűen kivándoroltak, és más ország labdarúgóit tanították.” 1946. április 14-én Ausztria–Magyarország (3:2) és Budapest–Bécs (1:1) meccseket rendeztek, a nagyválogatottból Zsengellér Gyula 1947-ben engedéllyel Olaszországba távozhatott, az októberi UTE–FTC (5:1) meccs után ment ki. Nyers az osztrákok ellen volt második alkalommal válogatott, második gólját szerezte, szó szerint nem érezte szabadnak magát – igaz az Újpest nem adta meg az általa kért pénzt, továbbá öltözői lopással vádolta – 1946-ban Csehszlovákia felé megpattant, később világra szóló karriert futott be az Interben.

A Bécsben pályára lépő Szűcs Sándort, az Újpest 19-szeres válogatott középhátvédjét 1951-ben koncepciós perben (tiltott határátlépési kísérlet) kivégezték. Mint a Bp. Dózsa játékosa, hivatalosan rendőrfőhadnagyként kereste a kenyerét. A disszidálásra elsősorban magánéleti okok motiválták: szerelmes lett Kovács Erzsi énekesnőbe, aki viszont ekkor férjnél volt. Természetesen a viszonyt a „szocialista erkölcs” szellemében nem nézte jó szemmel a hatalom – mégiscsak két korszakos hírességről volt szó, kik mutassanak példát, ha nem ők? Mindkettejüket fenyegetésekkel próbálták rávenni a kapcsolat megszüntetésére, így végül a disszidálás mellett döntöttek, de az ÁVH elkapta őket.

Budapest csapatából a kispesti Olajkár Sándor 1946-ban az Atalanta játékosa lett, a fradista Sárosi Gyurka szintén engedéllyel 1948-ban Olaszországba ment edzőnek. Öccse, Sárosi Béla 1946-ban magánéleti okok miatt szabad utat kapott, Bolognába igazolt. Schubert Gyula 1947-től a pozsonyi Slovan játékosa, 1948-ban csehszlovák válogatott, a Torinóig jutott, 1949-ben a csapat repülőszerencsétlenségében életét vesztette.

A fordulat éve (1948) nem hozott fordulatot a külföldre vágyódás tekintetében: 1949 elején 18 játékos és két technikai vezető készült elhagyni az országot, köztük válogatottak, mint Grosics Gyula (MATEOSZ), Egresi Béla (Újpest), Henni Géza, Kéri Károly, Mészáros József, Czibor Zoltán (valamennyi Ferencváros, igaz, Czibor ekkor még nem játszott a nemzeti együttesben) és Lóránt Gyula (Vasas). Az ÁVH lebuktatta őket, Lórántot, Egresit, Mészárost Kistarcsára internálták, klubjuk kizárta őket. Ám a szükség a Rákosi-rendszerben is törvényt bontott: Sebes Gusztáv a válogatott összeállítása miatt közben járt néhányuk érdekében. Teátrális bocsánatkérések után Henni vissza-, Czibor bekerült a válogatottba, a magyar–osztrákon (1949. május 8., 6:1) már pályára léptek, Lóránt pedig az 1949 októberében a Práterben 4:3-ra megnyert mérkőzésen. Dr. Ries István, az MLSZ elnöke azért nyomatékosan felhívta a figyelmet: „Először: az MLSZ nem ad ki külföldre játékost. Másodszor: öt évig terjedhető fogház vár arra, aki útlevél nélkül, szökve akar távozni az országból. A felbujtóra is öt év börtön vár. Harmadszor: akinek mégis sikerül kikerülnie, az elveszti az állampolgárságát, s többé nem térhet haza.”

De térjünk vissza kiinduló dátumunkhoz, 1946 szeptemberéhez. Az NS 1946. szeptember 2-án tudatta, hogy „Szőke Gizi” (Freidenberg Oszkárné) is lebukott. A szaklap szerint „Gizike az ökölvívásban dolgozott. Végigüldögélte a versenyeket, szorgalmasan jegyzetelgetve, néha el-eltünedezett és vele jó pár ökölvívóértékünk is eltűnt.” Szorosan a témához tartozik, hogy rövid időre Papp László is Csehszlovákiában élt. Őt nem Szőke Gizi közvetítette ki, hanem egy pozsonyi magyar, akinek segítségével Papp és váltósúlyú klubtársa, Sípos Imre egy pozsonyi hentesüzletben kapott munkát. Lacit csábították, maradjon ott. A csehszlovák bajnokságon is elindult, kikapott Torma II Gyulától. „Elég veréb voltam” – nyilatkozta 1946-os vereségéről a magyar bunyós. A Torma család le is telepedett a szomszédos országban, Torec az 1948-as londoni olimpián váltósúlyban aranyérmes lett (az 1949-es Eb-t is megnyerte), Papp Laci középsúlyban győzött. Papp a csehszlovák válogatottban is ringbe lépett, ki is kapott a szovjet Jevgenyij Ogurenkovtól… Hogy miért tért haza? „Édesanyám írt, hogy kijött az új forint, jobb lett a helyzet, jöjjek haza.”

A világpolgár Kubala László 1946 szeptemberében 19 évesen a sorozás elől Csehszlovákiába szökött, Pozsonyban a Slovan játékosa lett, októberben bemutatkozott a csehszlovák válogatottban, ekkor maga sem gondolta volna, hogy idővel még Magyarország és Spanyolország mezét is felhúzza. Az FC Barcelonáéról nem is beszélve…