Bunyósból koronglövő – Kótai Mihály ötvenéves lett
– Kesztyűztem egyet a Fradiban a srácokkal, dögmeleg volt, aztán pingpongoztam egy jót Bedák Pimpával, de nem beszélünk az eredményről. Reggel meg azzal ünneplem a fél évszázadot, hogy a Normafánál futok tizenkét kilométert, hatot lefelé, hatot felfelé. De a ringben is a tizenkét menet második felében voltam jobb, úgyhogy bírom – kezdi egy levegővétellel a korábbi amatőr Eb-érmes, profi világbajnok ökölvívó, Kótai Mihály.
– Akkor a fizikum rendben van. De mi van belül? Ötvenévesen is bunyós még az ember?
– Azt hittem, egy ilyen tartalmas pályafutás után ez majd elmúlik, hiszen rengeteget bokszoltam, nagy győzelmeket arattam, meg persze egy-két nagy verést is kaptam… De be kell látnom, hogy nem lehet abbahagyni.
– Ehhez képest nem volt harminc, amikor visszavonult.
– Mert túlversenyeztettek. Volt olyan profi évem, hogy tizenkét meccsem volt, már IBO- és WBF-világbajnokként pedig olyan, amikor ötször tizenkét menetben védtem meg a címemet. És 2005-ben egyszer csak azt éreztem, hogy elfáradtam…
– Szó se róla, rendkívül sűrű súlycsoportokban bokszolt.
– Amatőrként és profiként is váltó- és nagyváltósúlyban, igazi nagymenőkkel, olimpiai és profi világbajnokokkal, Oleg Szaitovval, Lucian Butéval és másokkal.
– Szaitovot például a 2000-es Európa-bajnokságon tönkreverte.
– Ha nem ő az, szerintem a pontozók le is léptetik, de így is simán nyertem. És szerintem az elődöntőben is, de azt a pontozók elvették, pedig Európa-bajnok is lehettem volna. Aztán Szaitov fél év múlva Sydney-ben behúzta a második olimpiáját.
– Ahová Kótai Mihály nem jutott ki.
– Ikszes meccsen kaptam ki az utolsó kvalifikációs tornán az azeri Ruslan Xeyirovtól, akit aztán Szaitov csak segédpontokkal gyűrt le Sydney-ben. Szántó Öcsi bácsi, Isten nyugosztalja, egyszer sem felejtette el megjegyezni, hogy sosem jártam olimpián…
– Szurkában is erős volt az öreg.
– Ajjaj…! Amikor az 1997-es budapesti vébén hetvenegy kilóban bedobtak a mély vízbe, és éremért bokszolhattam, nálam tíz-tizenöt centivel magasabb figurák ellen kellett ringbe lépnem. Kénytelen voltam megtanulni ellenük bokszolni, bár Öcsi bácsi szerint ha egy nagyobb csapottal melléütöttem, a nézőtér első sora is elhajolt…
– Szinte hallom…
– Érdekes egyébként, hogy bár – mint szinte mindenkinek – nekem is vegyesek róla az emlékeim, de ha szakmáról van szó, Pimpáékkal a Fradiban ma is idézgetjük, miről mi volt, vagy inkább lenne a meglátása. Az viszont tény, hogy ha valakinek segíteni akart, annak nagyon tudott. De rólam például az 1999-es vébé után, amikor törött orral szoros meccsen kaptam ki a későbbi IBF-világbajnok román Butétól, „kedvesen” azt nyilatkozta, hogy minden élsportra alkalmatlan az izomzatom…
– Szerencsére a lengyel profi istálló, a Polish Boxing Promotion vezetői ezt nem olvasták.
– Olyannyira nem, hogy nagyszerűen építették fel a profi pályafutásomat. Idehaza Kokó megvetette a kereskedelmi televíziózásban és széles nyilvánosság előtt a hivatásos műfaj alapjait, mi pedig felültünk a hullámára, sok pénzt kerestünk, híresek lettünk, és imádott minket az ország. De szép is volt!
– Lesznek utódok? Mármint a Fradiban, amelynek az ökölvívó-szakosztályát vezeti.
– Ötvennél is több gyerek tanulja nálunk a bunyót, de én régimódi vagyok, a tizenegy-tizenkét évesek nálunk nem bokszolhatnak meccseket, mert ehhez még túl fiatalok. Mint ahogyan lányaink sincsenek, mert az a tapasztalatom, hogy vegyesen nem működnek az edzések, elviszik a srácok figyelmét. Én a különnemű klubok híve vagyok.
– Lányai otthon is vannak, ha nem is ökölvívók.
– Ők a táncban találták meg az örömüket, a tizennyolc éves nagyobbik már diplomás táncművész, épp az IBS-en tanul pszichológiát angolul, a kisebbik tizenöt éves, ő még a táncművészetire jár. A feleségemmel huszonkét éve vagyunk együtt jóban-rosszban. Boldog ember vagyok, nem véletlenül mosolygok mindig, megtanultam a legkisebb dolgoknak is örülni.
– Irigylésre méltó hozzáállás.
– Bizony az. És mindig kellenek az új célok is, most például koronglövő lettem, nagyon komolyan veszem, és feltett szándékom, hogy olimpiai trapban országos bajnok legyek. Mentálisan biztosan én leszek a legerősebb a mezőnyben, ha rámorgok az ellenfelekre, úgyis elfutnak…
