Ünnepi este, hétköznapi játék, háromgólos Internazionale-siker

Minden készen állt az ünneplésre Milánó fekete-kék felében: hatalmas élőkép, remek hangulat, no meg már egy biztos Inter-bajnokság – ez rá is nyomta a bélyegét a Siena elleni meccsre.

José Mourinho csapatának a presztízsen kívül nem sok féltenivalója volt, így egy kissé álmosan is kezdett, ezt pedig Calaio a 4. percben kis híján megbüntette, de óriási lövését az ébernek tűnő Júlio César káprázatos mozdulattal ki tudta piszkálni.

Hazai rohamok továbbra sem következtek, aztán a játszadozásból csak „összedobott” néhány helyzetet a milánói csapat.

Sztankovics elől óriásit kellett menteni a védőknek, Balotelli már ziccer kihagyásáig jutott, majd a 45. percben a háló is megzörrent, így az eredmény biztosan elégedetté tette a szurkolókat (ha a játék nem is…).

Egy szöglet után Curci kibokszolta a labdát, mely Sztankovics elé került. A szerb középpályás rá is tűzte egyből, a Siena kapusa itt még védeni tudott, de a kipattanót Esteban Cambiasso könnyűszerrel a hálóba terelte.

Fordulás után Luís Figo zseniális labdával kínálta meg Balotellit, aki megköszönte az „öreg” passzát, kicsalta Curcit, majd vérlázító könnyedséggel a hálóba pöckölt.

A Siena nem csak statisztálni jött, ezt a második gól után két helyzettel be is mutatták a vendégek, de Calaio fejese kijött a kapufáról, Galloppa próbálkozását pedig César hatástalanította.

A 74. percben a toszkánok újabb kapufa, César-védés kombinációval próbálkoztak, cserébe a már nagyon lekéredzkedő Ibrahimovic kapott egy jó labdát, amit be is küldött köténybe Curcinak.

Mourinho kiszúrt a svéddel, mert nem őt, hanem Júlio Césart cserélte le (Ibra mondta is a magáét), így Orlandoni is a pályán ünnepelhetett a társakkal.

Az Inter minimális erőt és energiát pazarolt a három pont megszerzésére, a drukkerek alighanem annál nagyobb erőbedobással fognak ünnepelni a milánói éjszakában.