Hátsó füves

Nem közöltünk eddig vendégcikket a Hátsó füves sorozatban, ezután sem tervezünk. Most azonban egy szép sportemberi (sportasszonyi) történet kedvéért kivételt teszünk. Bár Fülöpszállásról dél felé fordulva és már Soltvadkerten is túljutva nem tudjuk beilleszteni Kunszentmiklóst biciklis országjárásunk állomásai közé, a Bács-Kiskun megyei városkából érkezett olvasói levelet nem akartuk a szemétbe dobni, a hatvanéves Ballabás Erzsike, vagyis Sitkei Lajosné példája annál jóval többet ér.  “Aki meccsnapon sohasem kel bal lábbal: Ballabás Erzsike története – olvasói levél” bővebben

Valamikor a borhamisítás és az olajszőkítés paradicsomának számított Soltvadkert környéke, a Kiskőrössel és Kecellel bezárt Aranyháromszög kilencvenes évekbeli vadkapitalista világa azonban ma már inkább csak hírhedt anekdoták tárgya. Meccsriport a homoki borok hazájából. “Csodacsatár negyven liter borért” bővebben

 Fülöpszállás kemény falu. Konok kunok lakják, ahogy az itt élők hirdetik magukról. Nehezen fogadják be az idegent, akit viszont beengednek maguk közé, annak megadják a tiszteletet. Büszkék arra, hogy közülük választották a kiskun kapitányt, és nem felejtik az 1745-ös redemptio emlékét, midőn Mária Terézia jóváhagyásával visszavásárolták a jászkun kerület kiváltságait. “Konok kunok kemény hada” bővebben

 Valamikor több mint háromezer mozi működött országszerte, a falusi filmszínházak közül ma már csupán egy maradt meg, a Tolna megyei Bölcskén. És hogy a 2700 lakosú település nevezetességének mi köze a futballhoz? Például Frigyer Anita személye: a 23 éves nő egyszerre jegyszedő a Rákóczi moziban és sajtófelelős a megyei másodosztályú Bölcskei SE-nél. “A jegyszedőnő esete a bölcskei futballistákkal – az utolsó falusi mozi titkai” bővebben

Madocsán a Böde név körülbelül úgy cseng, mint Brazíliában a Pelé. A falu híres futballista szülöttei közül Böde Dániel az edző, Böde István a helyi gólbika. Videoriportunkban a nevezetes testvérpár beszél gyökereiről az országos hírű Sarki kocsmánál, a szintén a településen futballozó Éger László pedig elárulja, itt nem kell könyörögnie a kolbászért. És azt tudták, hogy a Ferencváros hagyománytisztelő csatára falunapon csősznek öltözik?

Történet a Duna-menti falu csapatáról, amely a kilencvenes években egy országos televízió szerkesztőinek gúnytáblája volt, majd lassan elsorvadt, megszűnt. Tavaly nyáron azonban csodálatos fordulatot vett a történet: helyiek nem törődtek bele a pusztulásba, összetrombitálták a srácokat, és újjászervezték az együttest. “A kigúnyolt csapat újjászületése” bővebben

Jócskán ránk esteledett már, mire Taszárról indulva Dombóvár, Mágocs, Bikal, Egyházaskozár és Tófű érintésével bekerekezünk a Mecsek keleti lábánál fekvő valamikori bányásztelepülésre, Szászvárra. Biciklinket meglátva messziről integet és összetéveszthetetlen futballistajárással siet ki kertkapujához Bocz János, a szászvári labdarúgás jeles alakja, az egykori csapatkapitány, csapatvezető, későbbi csapatkrónikás. Hátul, a verandán apró termetű asszony tipeg 74 éves ura után – Bocz Jánosné, vagy ahogy errefelé ismerik, Csiri néni. “Futballszerelem a mecseki bányászvilágban” bővebben

„Mi nem helyszínt biztosítunk, hanem vendégül látunk, hogy a látogató is el tudja felejteni ezt a rohanó századot” – hirdeti honlapján az 1814-ben épült felsőmocsoládi Bánó Mária Kastélyszálló, amelyet az államosítást követő évtizedek után, a kilencvenes években visszavásárolt a család, ma már gyönyörűen felújított állapotban idézi a hajdan virágzó uradalmi központ hangulatát. Anyai ágon a valamikori kastélytulajdonosok leszármazottja Mocsai Tamás, a korábbi 119-szeres magyar válogatott kézilabdázó, a balatonboglári Nemzeti Kézilabda Akadémia ügyvezetője, a 390 lakosú Felsőmocsolád polgármestere. Miután kisétálunk vele az immár csapat nélküli futballpályához, a patinás épület főszárnyában kínál minket hellyel. “Rohanó évszázadok – beszélgetés Mocsai Tamással a felsőmocsoládi kastélyban” bővebben

Ami Argentínának a Boca–River, Skóciának a Celtic–Rangers, Spanyolországnak a Real–Barca, Somogy megyének a Tóti–Buzsák. Biciklitúránk újabb hétvégéjén, Lengyeltóti dombjai alatt ismét megcsillan a vidéki futball varázsa. “Somogyi futballromantika: lánykérés a kezdőkörben” bővebben

Marcalit útba ejtve felkeressük Bene Józsefet, a 76-szoros válogatott csatár, Bene Ferenc testvérét. Az Újpesti Dózsa nyolcszoros bajnok csatára, az 1964-es tokiói olimpia bajnoka a Marcali MEDOSZ-ban kezdte pályafutását, de a családban volt kitől tanulnia a futballszeretetet: bátyjai közül az 1931-ben született László és a nála két évvel idősebb, 1942-es József is futballozott. “A Bene család titkai” bővebben

“Utánajártunk, miért éppen Zalaszabaron kapott először szobrot Puskás” bővebben

“Pusztuló öltöző, gazzal benőtt pálya – időutazás a sármelléki szovjet laktanyában” bővebben

Abban a reményben tekerünk fel a Zalaszántó fölötti Világosvár-hegyen magasodó buddhista sztúpához, hogy megismerjük az ott élő két szerzetes tanítását, gondolatait a labdarúgásról. A találkozás felülmúlja várakozásainkat: a több mint egy évtizede Magyarországon élő Jigmet láma magyarul mesél a Himalája csúcsai között megélt gyermekkori futballélményeiről, és azt is elárulja, hogy bár húzta a pályára a szíve, végül miért nem állt be futballozni a zalaszántóiak közé.

 

Nagy port kavart 2013-ban a zalacsányiak idénynyitóra szervezett meglepetése: a megyei bajnoki mérkőzés előtt félmeztelen lány vezette pályára a csapatokat, majd a közönség általános derültsége közepette a kezdőrúgást is ő végezte el. A Facebookra felkerült fényképeket átvette a zalai média is, a falusi futballközegben is merész kezdeményezés hátteréről azonban semmilyen információ nem derült ki. “Miért dobta le melltartóját Zalacsányban a kezdőrúgó lány?” bővebben