Ötkarikás történetek: Martinek János nagy napja

Martinek János az 1988-as olimpián saját bevallása szerint is úgy lett egyéni aranyérmes, hogy minden számban szinte a legjobbját sikerült nyújtania. Az akkor még ötnapos öttusa első napján sánta lovat kapott, de a nehézségek ellenére remek eredménnyel zárt, az egyetlen verőhiba mellett csak a két másodperces időtúllépés miatt vontak le tőle pontot. Jöhetett a vívás, amelyet fesztelenül, magabiztosan csinált végig, az ebben a számban klasszisnak számító Fábián is alig előzte meg. Az úszás fizikai szám, ezekben Martinek erősnek számított, 1264 ponttal zárt a medencében és három tusa után vezetett, csak az Achilles-sarkának számító lövészetet kellett valahogy megoldania. A saját és a szövetségi kapitány, Török Ferenc elvárásainak is eleget tett a lőtéren, 868 pontot ért el, s bár a szovjet csapat nagyágyúja, Vahtang Jagorasvili a záró tusa, a futás előtt megelőzte, csak tíz másodperccel indulhatott neki korábban a távnak, mint Martinek. Ekkor a magyar táborban a legtöbben már szinte biztosak voltak benne, hogy sikerül megelőznie. Ez Martineknek nem is jelentett gondot, már fél táv előtt az élre állt, és onnantól kezdve senki nem veszélyeztette az aranyérmét.

És Szöulból nem egy, hanem két aranyéremmel tért haza Martinek, hiszen csapatban is csúcsra ért a vívást megnyerő Fábiánnal és a kiemelkedően futó Mizsérrel. Martinek János az egyetlen olyan öttusázó a világon, aki ötnapos és egynapos versenyen is olimpiai érmet szerzett, hiszen nyolc évvel később Atlantában a harmadik helyen végzett.

Martinek egyébként Párizsban követheti mesterét, Török Ferencet, aki versenyzőként és szövetségi kapitányként is olimpiai aranyérmet hozott haza, hiszen ő a négytagú magyar csapat kapitánya, tapasztalata, tanácsai a szó szoros értelmében aranyat érhetnek a francia fővárosban.