A messziről jött ember – Szeleczki Róbert jegyzete

Vasárnap délután együtt dolgoztunk Vincze Szabolcs kollégámmal a Bécsi úti szerkesztőségünkben. A vitorlázás szakírójaként a Dublini-öbölben megrendezett ILCA 7-es világbajnoksággal, főleg Vadnai Jonatánnal foglalkozott, az ő sikeréért szorított. Arra gondolt: milyen jó lenne, ha világbajnok lenne, csak hát az első éremfutam után úgy tűnt, jelentős hátrányt kellene ledolgoznia.

Néhány órával korábban én is hasonlóra gondoltam.

Guzi Blanka kujjangi világbajnoki győzelme után friss tapasztalatként elmeséltem neki: az érmet szinte biztosra vettem a kombi előtt, de több mint fél perc volt a hátránya az éllovas mögött – mégis Blanka jutott a csúcsra. Ebből is felállt, mert erős volt, és nem ijedt meg.

Alig telik el fél óra, hallom a felkiáltást: Vadnai Jonatán világbajnok! Majd összekacsintottunk: ez egy szép nap! És Adolf Balázs poznani vb-címéről még nem is beszéltünk.

A vasárnapi lapunkat szerkesztő Szűcs Miklós kollégám derűsen megjegyezte: nem tudnak kitalálni olyan formátumot az öttusában, legyen az öt- vagy egynapos, lóval vagy anélkül, amelyben ne nyernénk – és még tengerpartunk sincs…

Blanka a közelmúltban többször megjegyezte, három-négy éve elhatározta: stabil versenyzővé akar válni. Nem konkrét eredményeket akart – kiegyensúlyozottá akart válni.
2024-ben a Ludovikán lemaradt a döntőről – egy évvel ezelőtt ugyanitt szerezte meg első aranyát vk-viadalon. Amennyire vissza tudok emlékezni, akkor is előjöttek a könnyei – csak épp nem az öröm hozta elő őket. A körvívásban a 35 ellenfeléből csak kilencet győzött le 26 vereség mellett, és bár már akkor is jó kombis volt, az utolsó helyről indulva nem tudta ledolgozni hátrányát a csoportjában. Akkor edzője, Kállai Ákos rámutatott: az elvégzett munka mennyiségével nincs gond, igyekeznek megtalálni, miért jön ez ki kevésszer a versenyeken.

A 2026-os kairói vk-sikere után Blanka azt mondta: régen mit nem adott volna 16 tusért, amit az elődöntőben vívott. Egy mínusz hármasért! Mostanra pedig ott tartunk, hogy a vívómérlegei rendre pozitívak (a kujjangi selejtezőben volt egy 23–14!), és a táblavívásban is meg-megvillan, az isztambuli Eb-n döntős volt.

Ez szerintem óriási szerepet játszott az áttörésében, ahogy a lovaglásról akadályversenyre átállást is kiválóan oldotta meg – a többi pedig már „jött magától”, hiszen a jó úszás és a lövés-futás már régebben is adva volt. Kimondani-leírni persze könnyű, mert ez hosszú évek kemény munkája (Blanka az utcák-terek bajnokságon is elindulna, ha azzal hozza formába magát a következő nagy versenyre), a sikerek meg hozták magukkal a mentális megerősödést. A végeredmény: dobogó, amerre jár – és a sikerek mellett is két lábbal a földön járó, magabiztos, de szerény, csupa szív ember.

A kirakós szépen áll össze – jövőre világbajnokságot rendezünk, ki tudja, mi történik ott  és addig…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!