Boldogan a lovakrul – Győri Ferenc jegyzete

ARANYÉREM. Üzente vasárnap délelőtt 11.31-kor az én kedvesem (igen, áthallásos), aki járatosabb nálam az öttusában – ekkor teljesítette hibátlanul a lovaglópályát Gulyás Michelle Versailles-ban, az olimpiai döntő helyszínén, csodálatos kulisszák között. Mondjuk, Szép Balázs és Bőhm Csaba szereplését illetően is nagyon optimista volt (ellentételezésként megszimatolta, hogy az egyiptomi Mohanad Saban leesik a lóról), de éreztem, hogy ez most más. Még a viadalok első napján, a körvívás után, amelyet Gulyás másodikként zárt, látszott rajta, hogy nagyon egyben van, jól felkészült, és most egyetlen ló sem fog vele kibabrálni – persze hogy nem, a márciusi kairói világkupán félig vak paripát megülve is győzelemmel zárt. Ellenben az idei és a tavalyi világbajnokságon is nullapontos lovaglást mutatott be, tehát ott lehetett a fejében, csak nehogy most is szerencsétlen legyen a sorsolás. Megkockáztatjuk, az ellenszegülő lovat is megzabolázta volna Gulyás Michelle, olyan nagyszerű állapotban érkezett Párizsba és minden idegszálával az olimpiai bajnoki címre koncentrált, és igen, valóban aranyérmes lett (meg örök világcsúcstartó), ahogyan a személyes jósom prognosztizálta.

Sokáig persze az is kérdéses volt, tavaly megszerzett kvótája dacára egyáltalán indulhat-e a játékokon. Az idei vébén szerzett bronz­érmével és kvótájával Martinek János szövetségi kapitány az elfogadott válogatási irányelvek alapján Erdős Ritát javasolta a párizsi részvételre a szakmai bizottságnak, de a konszenzus hiánya miatt az elnökséghez került a döntés joga, amely titkos szavazással úgy döntött, Gulyásnak ad bizalmat. Ami egyébként – mivel korábbi egyéni világbajnoki ezüstérmesről van szó – nem volt megindokolhatatlan, de azért felvert némi port. Nos, stílszerűen jó lóra tett a Balogh Gábor elnök vezette szövetség, de tegyük hozzá, Erdős is hatalmas tehetség, aki akár már ezen az olimpián nagyot alkothatott volna. A következőn meg pláne, mert vélhetően a búcsúzó lovaglás helyére bekerülő akadályversenyben is kiváló.

Nemcsak e történet miatt írhatjuk azt, feszült éveket hagy maga mögött az öttusa női szakága, és talán jelképes is, hogy a korábban egymással így vagy úgy, de nem teljesen felhőtlen kapcsolatot ápoló Gulyás és a negyedik helyen végző Guzi Blanka a nehézségeken felülemelkedve, végig egymást segítve és biztatva haladt előre a versenyzésben – másképp nem is vihették volna ilyen sokra.

És ha már Guzi. Az alábbiakat meg én írtam be egy csoportba csütörtökön, miután a 15–20-as mérlegű vívását követően beszéltem vele (életemben először): „…magával ragadó a személyisége, szerintem pontszerző lesz”. Három nappal később milyen szépen alátámasztott szakmai vélemény lett ebből…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!