A World Series of Poker története: legenda válik a világbajnokságból

A WSOP ötlete valamikor az 1940-es évek végén született meg, amikor egy megszállott szerencsejátékos, Nicholas Dandolos arra kérte barátját, Benny Biniont, hogy szervezzen neki egy nem mindennapi póker partit. A Horseshoe’s kaszinó tulajdonosának megtetszett „Nick, a görög” ötlete, ezért saját kaszinójában összehozott egy maratoni összecsapást Dandalos és a kor legnagyobb kártyása, Johnny Moss között.

A felek öt hónapon keresztül gyűrték egymást Binion kaszinójában, miközben az érdeklődés lankadatlanul nőtt az esemény iránt. Ebben az időben évről-évre tartottak amolyan szerencsejátékosok találkozóját, ám ennek az eseménynek a kiötlője 1969-ben eladta vendéglátóhelyét, így veszélybe került a legjobb játékosok éves összejövetele is.

Nagyjából ekkor merülhetett fel Binion fejében, hogy létre kellene hozni egy eseményt, amely nemcsak helyi szinten kelti fel az érdeklődést, hanem a világ minden táján ugyanazt jelenti majd. Ennek megfelelően Binion 1970-ben összecsődítette a legnagyobb játékosokat, hogy az ő kaszinójában döntsék el, ki a legjobb pókeres. Mivel azonban nem volt speciális struktúrája az eseménynek, a végén a játékosok maguk szavaztak a legjobbról. Az első voksolás még sikertelen volt, mivel mindenki magára szavazott, ám a megismételt szavazáson ezt már nem tehették meg. Végül Johnny Moss kapta a legtöbb jelölést, így ő lett az első világbajnokság győztese.

A helyszínen volt egy New York-i napilap tudósítója is, aki azt a tanácsot adta Binionéknak, hogy szervezzék át a tornát úgy, hogy az igazi verseny legyen, mint bármelyik sportesemény, és feltétlenül találjanak ki egy lebonyolítási formát annak érdekében, hogy legyen egy igazi győztese ennek a versenynek. A kaszinótulajdonos pedig megfogadta a tanácsot.

A következő évtől már a verseny alapján hirdettek győztest, és a főverseny mellett több mellékviadalon is indulhattak a résztvevők. Évről-évre nőtt az érdeklődés a Las Vegas-i esemény iránt, egyre többen jelentkeztek a versenyekre, egyre komolyabb volt azok nyereményalapja, egyre többen értesültek a minden év nyarán megrendezett pókerversenyről.

Az első időkben még szinte csak profik indultak, ennek megfelelően legendák váltották egymást a főversenyek élén. Moss 1970-es szavazásos diadala után egy évvel rendes ütközetben megvédte címét, 1972-ben a szintén legendává váló Amarillo Slim nyert, egy év múlva pedig Puggy Pearson.



1974-ben már harmadik alkalommal végzett az élen Moss, erre később csak egy valaki volt képes, Stu Ungar a másik triplázni tudó pókeres. A hetvenes évek közepére tovább fejlődött a WSOP, a póker egyre több formájában is kipróbálhatták tudásukat az összesereglett szerencsejátékosok. Az esemény rangja is nőtt, a nyolcvanas években már a világ minden tájáról érkeztek tudósítók Las Vegasba, hogy közvetítsék az esemény alakulását.

1976-ban szerezte első főverseny győzelmét Doyle Brunson, aki azonnal meg is duplázta sikerei számát, és még abban az évben megnyert egy másik versenyt is. Azonban nem elsősorban erről lett híres Doyle Brunson legendáriumának a kezdete, hanem hogy ugyanazzal a lapkombinációval tudott diadalmaskodni egymást követő két évben a WSOP főversenyén. 1976-ban Jesse Altót győzte le 10, 2-vel, míg egy év múlva Bones Berland szenvedett kísértetiesen hasonló módon vereséget, szintén Brunson 10, 2-es kombinációja lett a nyerő.

Folyt.köv.

A Poker24.hu legfrissebb híre: Russian Poker Tour - Lunkin tarolt