„Szerintem 2027-ben és 2028-ban leszek életem legjobb formájában.”

„A World Aquatics 4.6 millió dolláros alapot hoz létre, amelyet azok között az úszók között osztanak szét, akik szerződést írtak alá arról, hogy szerepelnek az ISL 2018-as és 2019-es sorozatának torinói versenyében.”

„Alig várjuk, hogy találkozzunk Veled.”

A londoni rajt-cél győzelmét máig emlegetik, nem felejtette el senki a heroikus küzdelmét, és persze a dobogó felső fokán mosolygó bajnokot sem.

„Korábban az úszópályákat, most az ötleteinket osztjuk meg egymással.”

A török hatóságok hétfőn közölték, hogy a 29 éves orosz Nyikolaj Szvecsnyikov továbbra sem került elő.

„Két sikeres vizes vébével a hátunk mögött a hazai szervezőcsapat nagyszerű munkatársaival ismét szintet szeretnénk lépni.”

ALAPVONAL. Kell a párbeszéd, ez vitathatatlan, ám ennek a magyar úszósportnak sokkal inkább támogatásra, összefogásra van szüksége ahhoz, hogy felvegye a versenyt a nagy nemzetekkel – ne feledjük, ez a parányi ország az egyike annak a háromnak, amelyik a medencés világbajnokságok 1973 óta íródó történelmében minden alkalommal (!) szerzett érmet.

A leggyorsabban Lengyeltóti Bence búvárúszó ért át Révfülöpről Balatonboglárra.

A korosztályos Eb-n aranyérmes Antal Dávid és Rácz Zsombor mellett a szingapúri vb-t is megjárt Jackl Vivien is bekerült a keretbe.

1985 – Alig múlt 18 éves, amikor a szófiai Európa-bajnokság két vegyesúszó aranyával ráijesztett a világra.

„Ha érmet szerzek száz háton, nem tanultam volna eleget belőle, és két év múlva nem lennék olyan jó ezen a távon, mint amilyen szerintem leszek.”

Két érem a medencés csapat mérlege a szingapúri világbajnokságon – de vajon máshol mi a helyzet?

NS-VÉLEMÉNY. A hazai világversenyekhez semmi sem fogható.

A magyar küldöttség Kós Hubert révén egy-egy arany- és bronzéremmel zárt az uszodában a vizes vb-n.

Budapest ezzel hivatalosan is megkezdte „felkészülését” a 2027-es világeseményre.