„A World Aquatics 4.6 millió dolláros alapot hoz létre, amelyet azok között az úszók között osztanak szét, akik szerződést írtak alá arról, hogy szerepelnek az ISL 2018-as és 2019-es sorozatának torinói versenyében.”

„Alig várjuk, hogy találkozzunk Veled.”

A londoni rajt-cél győzelmét máig emlegetik, nem felejtette el senki a heroikus küzdelmét, és persze a dobogó felső fokán mosolygó bajnokot sem.

„Korábban az úszópályákat, most az ötleteinket osztjuk meg egymással.”

A török hatóságok hétfőn közölték, hogy a 29 éves orosz Nyikolaj Szvecsnyikov továbbra sem került elő.

„Két sikeres vizes vébével a hátunk mögött a hazai szervezőcsapat nagyszerű munkatársaival ismét szintet szeretnénk lépni.”

ALAPVONAL. Kell a párbeszéd, ez vitathatatlan, ám ennek a magyar úszósportnak sokkal inkább támogatásra, összefogásra van szüksége ahhoz, hogy felvegye a versenyt a nagy nemzetekkel – ne feledjük, ez a parányi ország az egyike annak a háromnak, amelyik a medencés világbajnokságok 1973 óta íródó történelmében minden alkalommal (!) szerzett érmet.

A leggyorsabban Lengyeltóti Bence búvárúszó ért át Révfülöpről Balatonboglárra.

A korosztályos Eb-n aranyérmes Antal Dávid és Rácz Zsombor mellett a szingapúri vb-t is megjárt Jackl Vivien is bekerült a keretbe.

1985 – Alig múlt 18 éves, amikor a szófiai Európa-bajnokság két vegyesúszó aranyával ráijesztett a világra.

„Ha érmet szerzek száz háton, nem tanultam volna eleget belőle, és két év múlva nem lennék olyan jó ezen a távon, mint amilyen szerintem leszek.”

Két érem a medencés csapat mérlege a szingapúri világbajnokságon – de vajon máshol mi a helyzet?

NS-VÉLEMÉNY. A hazai világversenyekhez semmi sem fogható.

A magyar küldöttség Kós Hubert révén egy-egy arany- és bronzéremmel zárt az uszodában a vizes vb-n.

Budapest ezzel hivatalosan is megkezdte „felkészülését” a 2027-es világeseményre.

A magyar vegyes váltó országos csúccsal búcsúzott, 400 vegyesen Mihályvári-Farkas Viktória a 16., Jackl Vivien 11. lett.