Hatalmas aranyos – Sinkovics Gábor jegyzete

Aranyos Messikém!

Kilencvenesztendős apám becézgeti így Lionel Messit. Olyan szeretettel és lelkesedéssel beszél róla, mintha személyesen ismerné. De a Barca zsenije szinte családtag, olyan, mintha vasárnaponként ott ülne az ebédnél rántott csirkét majszolva – mint aki közénk tartozik. Apám egy a föld megszámlálhatatlan lakója közül, akinek megédesíti az életét, késői öregkorát az argentin szupersztár.

Apám, aki minden hónapban lelkesen várja a nyugdíjat, s tulajdonképpen a postás lehetne főszereplő az életében, mégsem beszél róla úgy, hogy aranyos Rezsőkém. A rajongás Lionel Messinek szól, és csakis neki. Nincs olyan jelző, amelyet ne írtak volna le róla, vele kapcsolatban. Aki látta őt futballozni, az úgy gondol erre a sportágra, hogy ez a világ legegyszerűbb játéka.

Mert Messi a lehető legtermészetesebb módon cselezi ki a védőket, magától értetődően csap be három, négy vagy akár öt hátvédet egymás után gyors ritmusváltásokkal, leheletfinom bokamozdulatokkal, súlypontáthelyezéssel. Mozgása kiszámíthatatlan, könnyed mozdulatai olykor követhetetlenek, ritmusváltásai pedig váratlanok.

Valóban egyszerű mozdulatsor az övé: áttörni, átverekedni, átszlalomozni a felállt, kétségbeesett védelmet. Neki aztán parkolhat busz az ötösön, az Orient-expressz is befékezhet a tizenhatosra, ő akkor is megtalálja a rést, a lyukat, azt a félcentis szabad területet.

S nem csak emiatt lehet szeretni Lionel Messit.

Rúgják, faragják, ütik, vágják, rácsúsznak, rávetődnek, lerántják, keresztbe fekszenek előtte, aprítják, s még lehetne sorolni, amit bevetnek ellene. Gyakran kerül a földre, és valóban isteni szerencse, hogy eddig megúszta súlyosabb sérülés nélkül. Mégsem látni őt hosszasan, látványosan fetrengeni, színészkedni, hangosan üvöltözni, fröcsögve reklamálni. Viseli, amit a sors rárótt, felrúgják, felkel s fut, megy, cselez tovább.

Futballozik – örömmel, élvezetből, játékosan.

Futballozik, Barcelona-mez van rajta, s ez így is marad. A város ragaszkodik Lionel Messihez, ő – miután három évre ismét aláírt a Barcához – ragaszkodik az egyesülethez. Bár a klubhűség kihalófélben van, egyre kevesebb az olyan játékos, mint Paolo Maldini, aki a Milanhoz és Francesco Totti, aki a Romához ragaszkodott egész életében. Lionel Messi átlagemberként beszél magáról, miközben mi földönkívülinek gondoljuk, akit rajongásig lehet szeretni és becézni.

Ahogy apám teszi: aranyos Messikém!