NS-VÉLEMÉNY. Annyi külföldi volt a pályán, mint idegen­forgalmi főszezonban egy jobb szállodában.

A borúlátóbbnál is borúlátóbb volt mindenki 1924-ben az olaszok budapesti vendégjátéka előtt.

Igazi ünnep volt a Corinthian FC budapesti vendégszereplése 1904 tavaszán.

ALAPVONAL. Hogy keretbe zárjam a történetet, a végére »a« Fecsót idézem. Azt mondta ugyanis, hogy nem az érmek, a sikerek a fontosak, hanem hogy helytálljanak az életben, akik megfordulnak nála. Váljék rendes ember belőlük.

„Nem kevés elfogultsággal írok a könyvről, amelynek előzménye a film. Surányi András 1982-ben bemutatott mozija, az Aranycsapat, amelynek stábjában – a rendező mindmáig megtisztelő felkérésére – ott lehettem.”

Elmaradt a Budapest֪–Bécs 1944-ben, jött helyette a Fradi–Újpest – a nosztalgia jegyében.

ALAPVONAL. Itt tart most a csalás, azaz rengeteg műfaj, egy cél. Hiába, jobb gazdagnak lenni, mint szegénynek. A játék pedig folytatódik, régi, bevált, mindenki ismeri.

NS-VÉLEMÉNY. Én csak azt látom, hogy a futballhoz akkor is sok pénz kell, ha – nincs.

NS-VÉLEMÉNY. Az épületnek az olimpiára kell készen lennie.

ALAPVONAL. A klubok – ha kicsik, ha nagyok – aligha gondolnak a futballra, mint művészetre, eredményvezéreltek, a profitra összpontosítanak, Natlacen alighanem jól sejti, hogy a többségük nem is érti valójában, miről szól a művészet, és éppen emiatt inkább az aktuális trendet követi, nem mozog a komfortzónán kívül, nehogy bevételtől essen el.

A logikátlan szovjet mintát semmi sem indokolta 1964-ben, de a rajt sikeres volt – a nézőknél.

ALAPVONAL. Visszatérve a kiindulóponthoz, Dárdai és Cifuentes gesztusát csak üdvözölhetem, áttörésnek nem tekinthetem. Pedig jó lenne, ha a bírók leereszkednének a játékosokhoz, edzőkhöz. Mert a futball a sport, nem a bíráskodás.

NS-VÉLEMÉNY. A más az üzlet, más a barátság minden­ható elve jegyében.

Az Aranycsapat szürke eminenciására emlékezünk.

ALAPVONAL. Tudom, korunk főként a látszatra adó illemszabályainkra fittyet hánytak az MTK-futballisták és Schön középpályás, de tart már ott az álszentség, hogy üdvözöljek minden emberi gesztust. Mert – és itt utasítok el egy másik bevett közhelyet – a futball is egyéni sport, csak éppen kell hozzá tizenegy ember.

Három meccs kellett az MTK-nak 1964-ben ahhoz, hogy bejusson a legjobb négy közé a KEK-ben.

Többet érdemelt volna Mező Ferenc 1956-ban, még úgy is, hogy a legnagyobb elismerést az akkor gyűlölt két világháború közötti időszakban szerezte.

1974 – Visszavonultatták, majd búcsúmeccsen magasztalták a három klasszist.

ALAPVONAL. Más idők jártak akkoriban a fotóriportereknél is. Hol volt még a digitális technika, spórolni kellett a filmmel, egyetlen képbe kellett sűríteni a történetet, láthatóvá tenni, ami a fotóst, mint például a ma 80 éves Rédei Ferencet gondolkodásra késztette. Egy-egy meccsen, versenyen el kellett kapnia a legjellemzőbb pillanatokat, amihez enyhén szólva sem ártott, ha ő maga is megfordult a pályákon, tudta, milyen helyzetből mi következhet.

VÉLEMÉNY. Mai eszemmel és tapasz­talataimmal gondoltam túl azt, ami még nincs is.