Lovász profilétre vágyik

Mindenképpen. Főleg az a sorozat, amelyet az elmúlt hónapokban produkált a fiatal versenyzőnő. Legutóbb Gerlitzenben nyert meg egy FIS-viadalt, amelyen a Világkupában is szereplő osztrák és svájci versenyzőket utasított maga mögé. Sőt, a pontjainak köszönhetően maga is rajtolt a legrangosabb versenysorozatban, a maribori fordulón a 25., míg Berchtesgadenben a 32. helyet szerezte meg, ami reményt keltő teljesítmény.
– Előfordulhat, hogy hamarosan arról tudósíthatunk, rendszeresen a legjobb húsz versenyző között szerepel a Világkupa-sorozatban?
– Jó lenne, bár ehhez elsősorban az kellene, hogy minden Világkupa-viadalon ott tudjak lenni – mondta Lovász Laura. – A pontjaim alapján indulhatnék, ám azt nem engedhetem meg magamnak, hogy a tengerentúli fordulókra vagy éppen Japánba utazzak el versenyezni. Már az nagy terheket ró a családomra, hogy az ausztriai felkészülésemhez előteremtsük a pénzt, és bár a szövetség amiben tud, segít, szponzorokra lenne szükségem ahhoz, hogy a fejlődésem garantálva legyen.

– Minek köszönhető, hogy ilyen látványosan előreugrott?
– Talán most érett be az a munka, amelyet Rene Brunnerrel végeztünk Ausztriában. Az ősszel a pitztali glecscseren tréningeztünk, és a technikai edzésekre helyeztük a fő hangsúlyt. Sajnos novemberben és decemberben nem sok hó akadt Európában, így nem nagyon tudtam versenyezni, de az elmúlt hetekben összeállt a technikám, és nem maradtak el az eredmények.
– Az edzője mit szól hozzá?
– Természetesen nagyon örül neki, ám mivel ő az osztrák férfiválogatott egyik edzője, mostanában nem sok időt töltünk együtt. Rene ezen a hétvégén például Japánban van, így csak telefonon és e-mailben tartjuk a kapcsolatot.
– Tehát a pályákon teljesen magára van utalva.
– Többnyire igen, de ez nekem nem okoz különösebb problémát. Gyerekkorom óta sokat utazom, gyakorlatilag négy éve külön élek a családomtól, így a snowboardnak köszönhetően fel is nőttem. Régebben egyébként azért edzettem és versenyeztem, mert szerettem utazni, új tájakat, új embereket megismerni. Ma már a versenyzés éltet, és mostanában úgy érzem, hogy el tudom magam helyezni a mezőnyben.
– Ez mit jelent?
– Tudom, hogy mit kell megtennem ahhoz, hogy jól szerepeljek. Régebben egy-egy pályának ész nélkül nekiestem, mindent kockára tettem a jobb eredmény érdekében. Ma már jóval tudatosabb vagyok, érzem, hol a helyem és hogy mire vagyok képes.
– Vagyis kezd profiszellemben versenyezni.
– Igen, azt hiszem, erről van szó. Bár ahhoz, hogy valóban profinak vallhassam magam, sok pénzre lenne szükségem. Most már tudom, hogy képes vagyok megragadni a Világkupa-mezőnyben, és azt is tudom, hogy az olimpia nem elérhetetlen álom az életemben. Jó lenne azonban, ha olyan hátterem lenne, hogy nem jelentene problémát a felkészülésem és az, hogy ott lehessek a rangosabb viadalokon. Csak így van értelme folytatni.

Világkupa-verseny, Szapporo
Férfiak. Párhuzamos műlesiklás: 1. Mathieu Bozzetto (francia), 2. Anderson (kanadai), 3. Biveson (svéd), 4. Schoch (svájci), 5. Grabner (osztrák), 6. D. Kosir (szlovén)
Nők. Párhuzamos műlesiklás: 1. Julie Pomagalski (francia), 2. Blanc (francia), 3. Bruhin (svájci), 4. Fischer (svéd), 5. Bolgyikova (orosz), 6. Kolaszinska (lengyel)