Az utolsó éremesélyes győzött

Az első "valamirevaló" síző, a harmadikként induló svájci Tobias Grünenfelder volt, aki több mint egy másodperccel megelőzte az előtte lévőket. Őt Salt Lake City olimpiai bajnoka, Fritz Strobl követte, és 32 századdal meg is előzte a svájcit.

A nyolcadikként induló Lasse Kjus 1997-ben Sestriere-ben, ugyanezen a pályán második lett a világbajnokságon (Strobl egyébként negyedikként zárt akkor), most azonban Grünenfelder idejét sem tudta túlszárnyalni, miután az első ugrását kissé elrontotta.

2003 világbajnoka, Michael Walchhofer ellenben hatalmas tempót diktált, főleg a pálya legalsó szakaszában, és meg is előzte honfitársát, aki így a címvédésnek is búcsút mondhatott.

Az olasz veterán, a már egy éve csak Torino kedvéért versenyző 37 esztendős Christian Ghedina a hazai nézők nagy bánatára gyenge időt futott, míg Bruno Kernen, 1997 világbajnoka szintén elmérte az első ugratót, így hiába tepert észvesztően a hátralévő szakaszon, csak Strobl elé, a második helyre tudott bejönni.

Hermann Maier ezúttal is lemaradt élete első lesikló olimpiai bajnokságáról. A címvédőt ugyan a Herminátor is megelőzte, de az utolsó ugrása nem igazán sikerült, és végül csak Kernen mögé fért oda.

Ekkor jött Kjetil Andre Aamodt. Az első ugrást a norvég menő is elrontotta (igazság szerint alig tudott a lécen maradni), ehhez képest mire a harmadik ellenőrző ponthoz ért, mindössze két századra volt Walchhofertől. Az utolsó szakasz vonalvezetését viszont eltévesztette egy kicsit, és nem tudta megismételni az osztrák remek teljesítményét, így végül csak a harmadik helyre futott be.


Következhetett Bode Miller .Az amerikai hatalmas tempóban söpört végig a pályán, és egészen a negyedik szakaszig remekül ment, ott azonban ő is lelassult, és végül csak a negyedik helyre futott be. Pedig az első három szakasz alapján lehetett volna első is... Honfitársa, Darren Rahlves viszont nagyon lelassult a pálya közepén, és csak a hetedik helyen ért be – egyik amerikai sem hozta azt, amit elvárt saját magától.

A pénteki edzés legjobbja, az osztrák Klaus Kröll elég rosszul ment és végül a tizenötbe sem fért oda, ahogyan a norvég Aksel Lund Svindal sem. A liechtensteini Marco Büchel viszont bejött hatodiknak, és ekkor Walchhofer már szinte páholyban érezhette magát.

A tegnapi edzésen a leggyorsabb, harmincadikként induló Antoine Deneriaz volt ugyanis az egyetlen, aki még megszoríthatta az éllovasokat. A tavalyi súlyos térdsérülése óta gyengébben szereplő, de három világkupa-versenyt is nyerő francia a sokaknak gondot okozó első ugratót gyönyörűen, lécen vette, a második szakasz végén pedig már majd fél másodperccel gyorsabb volt mindenkinél. A harmadik szakaszon – amelyet Walchhofer ugye lassabban tudott le – tovább növelte előnyét, és végül 72 századdal mondhatni tönkreverte a teljes mezőnyt. A következő tizenegy síző – sorra a legnagyobb nevek - között nem volt egy másodperc...

"Hihetetlen, hogy sikerült győznöm. A többi esélyes nem tudta a maximumot nyújtani, én viszont nem hibáztam" - nyilatkozta a verseny után Franciaország harmadik lesikló olimpiai bajnoka.