Kettős osztrák siker a norvég hóesésben

A 2009–2010-es síugró világkupa második állomásának a norvégiai Lillehammer adott otthont. Az eredetileg Trondheimbe kiírt versenyt szakadó hóesésben, de legalább ideális szélviszonyok között bonyolították le az 1994-es téli olimpia helyszínéül szolgáló északi városban.

A pénteki selejtező után 50 síugró vághatott neki a kétfordulós viadalnak, amelynek első körét az osztrákok klasszisa, Thomas Morgenstern nyerte meg 130 méteres ugrásával.

Az első komoly eredményt a tizenhármasas rajtszámmal induló Adam Malysztól jegyezhettük fel, aki 127.5 méterrel adta meg az alaphangot, ezt később a 22-es finn Harri Olli és a 27. ugró, a szlovén Robert Kranjec tudta  túlszárnyalni, mindketten 129 méterre repültek.

Majd jött 33-assal az említett Morgenstern, aki egy métert vert Ollira és Kranjecre, de a pontszámok tekintetében majdnem néggyel vezetett a szlovén előtt. Azonban az időjárás miatt sem mehetett biztosra, mert bőven lőtávolban volt még az ötödik Loitzl és a hatodik helyen álló Schlierenzauer is, hisz 126.5, illetve 125.5 méterükkel nem maradtak le túlságosan. Reális esélye volt még a finnek idén visszatérő legendájának, Janne Ahonennek is, aki – úgy tűnik – szép lassan kezd formába lendülni. Ahonen az első körben – Schlierenzauerhez hasonlóan – 125.5 méterig jutott, ám egy pont hátránnyal követte az osztrákot a hetedik helyen. Az első tízbe még a svájci Andi Kuettel, a hazaiak mai legjobbja, Roar Ljoekelsoey és a fiatal szlovén, Mitja Meznar fért be. 

A második körre Walter Hofer versenyigazgató engedélyt adott, hogy magasabb kapuból rajtolhassanak az ugrók, ennek köszönhetően jobb eredmények születtek. Elsőként az orosz Dmitrij Vasziljev jelentkezett be egy 133 méteres ugrással, majd a hazaiak tehetsége, Anders Fannemel szállt 135.5 méterre, és egészen a 19. ugróig, Andreas Koflerig vezette a versenyt. Kofler neve mellé 133.5 méter került, és hét ponttal előzte meg Fannemelt.

Következett az utolsó tíz ugró. Meznar elidegeskedte, mindössze 117 méterre repült, a  kör második legrövidebb ugrása volt az övé, jelentősen visszaesett. Jött Lyoekelsoey, 131 méternél fogott talajt, azonban nem tudta Koflertől átvenni a vezetést. Az őt követő Kuettel sem, 128.5 méterrel csak negyedik volt ekkor, Janne Ahonen centire ugyanakkorát ugrott, ami csak a harmadik helyre volt jó. Érkezett Schlierenzauer, és kis túlzással Lillehammer főteréig ugrott, 141 méterig repült, toronymagasan átvéve a vezetést honfitársától! Már csak öten voltak hátra, azonban "Schlieri" rendesen feladta a leckét a még sáncon lévőknek.

Elsőként Loitzl futott neki a lehetetlennek, de 128.5 métere kevés volt a dobogóhoz is. Malysz azonban régi önmagát idézte, 134.5 méterével és remek stíluspontjaival a második helyre írták ki a nevét .A legjobb finn, Harri Olli 132.5 métere azt jelentette, hogy Malysz maradt második, és mivel Kranjec is "csak" a 130-as vonalon ért földet, már garantált volt , hogy a lengyel dobogóra állhat! Az utolsóként ugró Morgenstern kicsit kivárt, talán még nem fejezte be a fejszámolást – körülbelül 136 métert kellett ugrania ahhoz, hogy nyerjen. 94.3km/h-s elugrási sebessége (ennél csak Loitzl rugaszkodott el gyorsabban a sáncról) sokat sejttetett, azonban 134 méternél nem jutott messzebb, és így meg kellett elégednie a második hellyel.

Holnap ugyanezen a sáncon még egy versenyt rendeznek, reméljük, hasonló izgalmakkal!