Érzelmi futam – Malonyai Péter jegyzete

Olyan ez a rövid pályás gyorskorcsolya, hogy mire az átlagdrukker (nevezetesen: én) berendezkedik a fotelban arra, hogy na, akkor lássuk, mire megy a mi fiunk, és nagy nehezen megszokja, ki hol siklik a mezőnyben, már szinte vége is van a versenynek.

Így aztán ne várják tőlem, hogy legalább botcsinálta szakértőként értékeljem Liu Shaolin Sándor ezerötszázas versenyét, számomra egyértelműen érzelmi futam volt a laikusként láthatatlan.

Az viszont a legmagasabb hőfokon.

Előtte a remény, közben az izgalom, a végén az öröm. És a büszkeség, mert sohasem hittem volna, hogy lesz egy olyan téli olimpia, amelyiknek az első napján magyar ötödik helynek örülhetek. Szombaton megadatott, és hogy van igazság a földön, arra bizonyíték, hogy egy olyan fiatalember jóvoltából, aki korcsolya nélkül is kivívta már a tiszteletemet.

Pjongcsang előtt ugyanis arról beszélt, hogy nem ő az egyetlen, aki rengeteget tett a sikerért, dolgozni kell érte, szent igaz, de a sors (vagy: SORS) tudja, mit akar. Ha neked szánja – mondta – úgyis a tiéd lesz.

Nos, Liu Shaolin Sándor nem véletlenül lett dicső ötödik. A tehetsége, a tudása mellett a szemlélete is kellett ahhoz, hogy a körülményekre fittyet hányva versenyezzen, legyen elég csupán arra utalnom, hogy a kizárásdömping miatt kilencen futottak az ezerötszázas fináléban, amelyben, mivel ő is kedvezményezett, a hátsó sorból indulhatott. Kilencedikként rajtolt, ötödik lett – a számok is jelzik a klasszisát.

Alig valamivel több mint két percig tartott a versenye, ember, azaz drukker legyen a talpán, aki annyi ideig tud beszélni arról, mit látott a jégen, ám az örömről, amely az ötödik hely jóvoltából eltöltötte, nyilván sokkal többet. Főként, hogy a célba érés után Liu Shaolin önmaga maradt, valósan értékelt, főként azt tartotta értéknek, hogy egyszer sem zárták ki, s hogy némi lökdösődés sem akadályozta meg abban, hogy előretörjön.

A „talán” leggyengébb számában, ahogy állította – nekem legyen mondva egy ilyen leggyengébb. Még ha „talán” is.

Jó volt nézni a láthatatlant, jó volt arra ocsúdni, hogy már az első napon rangos a magyar jelenlét.

Télen, olimpián.

Ez azért már valami.