A negyedik volt a legsimább

Hanem hogy Agassi 32 évesen vidáman átvágtatott a mezőnyön, hét mérkőzésén összesen egy játszmát veszített, gémet is csupán 48-at, ebből 15-öt a harmadik fordulóban, Escudé ellen. Jó, jó, mondhatnánk, hogy második kiemeltként nem találkozott igazán erős ellenféllel, meg hogy Coria másfél szett után feladta ellene a küzdelmet, no de akkor is: hét meccsen keresztül ilyen formát mutatni, a legkisebb megingás nélkül, nos, az minimum dicséretre méltó. Meg aztán volt akkora fölénye a többiek fölött, ami nem feltétlenül tartozik a "normális” kategóriájába.
Különben is, a többieket – mármint azokat, akikkel nem találkozott – elnézve, bátran kijelenthetjük: nincs olyan játékos, aki meg tudta volna verni őt az idén Melbourne-ben.
Ahol egyébként hajlamos az efféle szédületre, hiszen 1995-ben szerepelt először az ausztráliai Grand Slamen, és már negyedszer nyerte meg, 2000 óta nem talál legyőzőre (tavaly csuklósérülése miatt nem állt rajthoz), összmérlege 39–3 (!), ráadásul a döntőkben egyszer sem ütközött különösebb ellenállásba. Nyolc éve simán elintézte Samprast, 2000-ben Kafelnyikovot, 2001-ben Clément-t – de olyan könynyen, mint most vasárnap, az életben nem nyert Grand Slamet.
Hetvenhat percig tartott az egész, ennyi idő alatt 6:2, 6:2, 6:1-gyel küldte padlóra a pályafutása első – és minden bizonnyal utolsó – nagy döntőjét játszó Schüttlert, méghozzá úgy, hogy rögvest a meccs elején tudatosította német ellenfelében: "Öreg, itt ma nem nyerhet más, csak én.” Az első nyolc labdamenet Agassié lett (finom kis nyitány…), hogy aztán a kilencediknél saját magát ünnepeltesse a közönséggel Schüttler – jellemző, hogy az első pontot sem ő maga hozta össze, hanem Agassi ütött nyúlfarknyival hosszabbat.
Sok szót tehát nem érdemel a finálé, mármint annak érdemi része, hiszen a pályán végig az történt, amit Agassi akart, leszámítva néhány bátrabb, de mindössze egy árva adogatáselnyerésre alkalmas megmozdulást a német fiú részéről. Mindenesetre rászolgált a 327 ezer dollárra, elvégre kifejezetten jó játékosokat tüntetett el a mezőnyből, elég csupán Krajicek, Blake, Nalbandian vagy Roddick nevét említeni.
Ennyit Schüttlerről.
Agassiról bővebben. Tenisztudása nem kopott meg, ez teljesen nyilvánvaló, viszont fizikálisan talán ott tart, ahol korábban még soha. Egyetlen grammnyi súlyfelesleg sincs rajta, lábai szinte folyamatosan járnak, gyorsan gondolkodik, és kegyetlenül kivitelez, nem véletlen, hogy az Australian Open internetes honlapján a szakíró szerepét betöltő Woodforde "Gyilkos”-nak titulálja őt. Tényleg az.
És az az érdekes, hogy öregkorára vált igazán azzá.
Eddigi nyolc Grand Slam-győzelméből ötöt 29 éves kora után szerzett, és ezenkívül volt további két GS-döntője (Wimbledon, 1999; US Open, 2002), mindkettőben örök nemezisétől, Samprastól kapott ki. És ha már itt tartunk, érdemes összevetni Pistol Pete-tel. Minden idők legjobbja 29 éves kora után egyetlen nagy tornát tudott megnyerni, a tavalyi US Opent, és csak két további döntőt játszott. Agassi eredménylistája mintha bővebb volna…
Ilyenkor érdekes azt a témát feszegetni: vajon hány trófea került volna még az egyébként 55-szörös tornagyőztes Agassi kincstárába, ha nem pazarol el éveket a pályafutásából? A Grand Slam-győzelmek tekintetében így "csak” hatodik a rangsorban, kettővel lemaradva Tilden, hárommal Borg és Laver, hattal pedig Sampras mögött.
Hogy ez a hátrány behozható-e, azt csak ő tudja.

Ausztrál nemzetközi bajnokság,
Australian Open, Melbourne
(10 230 000 dollár, kemény pálya)
Férfi egyes
Döntő: Agassi (amerikai, 2. kiemelt)–Schüttler (német, 31.) 6:2, 6:2, 6:1

Juniorok
Férfi egyes
Döntő: Bagdatisz (ciprusi, 1.)–Mergea (román, 6.) 6:4, 6:4
Női egyes
Döntő: Strycová (cseh, 1.)–Kutuzova (ukrán, 9.) 0:6, 6:2, 6:2