Sávolt Attila nélkül a válogatott

A Kiss Sándor szövetségi kapitány vezette csapatból Kisgyörgy Gergely például közölte, számára egyáltalán nem a 2. csoportban maradás a cél, hanem a feljutás az 1.-be. "Van annyi ebben a válogatottban, hogy kiharcolja a feljutást" – véli remek párosjátékosunk. Az elmúlt hetekben Horvátországban vitézkedő Bardóczky Kornél csatlakozott az előtte szólóhoz, bár hozzátette, "forró lesz az írek elleni csata".
Különösen úgy, hogy Sávolt Attila nem tart a csapattal. Első számú teniszezőnk ugyanis a minap jelezte Kiss Sándornak, hogy nem jött teljesen rendbe a sérülése (jó ideje a sarkát fájlalja), igaz, ha salakon rendeznék a dublini párharcot, vállalta volna a játékot – csakhogy rendkívül gyors, szőnyegborítás vár fiainkra, és éppen ezért lesz nehéz az előttük álló összecsapás.
"Salakon szinte biztos, hogy mi nyernénk, ám gyors pályán ötven százalék esélyünk van. De élni kell a lehetőséggel, mert Sávolt Attilával kiegészülve a folytatásban jó eredményeket érhetünk el" – állapította meg Bardóczky Kornél.
Ami az íreket illeti, egyesben csupán egy játékosukat jegyzik a világranglistán (Peter Clarke-ot), de hiba volna lebecsülni őket, dacára annak, hogy a legutóbbi, egymás elleni csatát a mieink fölényesen, 4–1-re megnyerték. Csakhogy annak már hat esztendeje, ráadásul akkor idehaza játszott a válogatott – nem mindegy. Egyébként előfordult már, hogy a magyar csapat idegenben futott össze az írekkel, bár arra jobb nem emlékezni, hiszen 1932-ben – füvön – 4–1-re diadalmaskodtak a hazaiak. Mi mindenesetre bízunk benne, hogy a Bardóczky Kornél, Kisgyörgy Gergely, Kiss Sebő és az újonc Balázs György alkotta válogatott ennél lényegesen jobb eredményre lesz képes.
És még valami: arcpirító, hogy válogatottunk Folyondár utcai sajtótájékoztatóján négyen, azaz négyen jelentek meg a magyar média képviseletében. Dolgoztak már annyit a fiúk, hogy ennél sokkal, de sokkal többet érdemeljenek.