Népsport: csapatnyi oroszlán és a Bárány

Nem indult jól. Augusztus elején ugyanis el kellett halasztani a Császárfürdő új medencéjének megtöltését, mert az építésvezetőség nem látta elég szilárdnak az újonnan épített betonfalakat. Pedig éppen a medence volt a főszereplője az először kiírt úszó-és vízilabda Európa-bajnokságnak.

Aztán persze kiegyenesedtek a viszonyok, az Európa-bajnoki próbaversenyen ott volt a teljes magyar válogatott, még a pólósok is vízbe szálltak. Az izgalom a rajt közeledtével csak fokozódott, csupán a közönség érdeklődésében nem bíztak, bizonyság rá, hogy a bérletek elővételben feleannyiba kerültek, mint a napi jegyek. 

Kiderült, hogy összesen 204 nevezés futott be a versenyre, közöttük az örök bohém svéd világklasszis Arne Borgé (verseny előtt egy konyak és egy szivar), aki amerikai turnéján kétszer is legyőzte a Párizsban (1924) háromszoros olimpiai bajnok Johnny Weissmullert.

A Császárfürdő végül készen állt a versenyre, ünnepélyes átadásán külön kiemelték az irgalmasrendi szerzeteseket, akik nagylelkűen saját telkükön engedélyezték az építkezést. Nem volt kis harc, benne főszerepben lapunkkal: „A Nemzeti Sport volt az, amely már az első lépésnél kimutatta, hogy az egyedül megvalósítható terv, amely az Európa-bajnokság lebonyolítását lehetővé teszi, a Császárfürdő kiépítése, mi voltunk azok, akik számtalan cikkünkben ostoroztuk a MUSz elnökségének egyoldalúságát, amely délibábos terveket hajszolva, az egyetlen reális lehetőséget feltűnő könnyelműséggel mellőzi. Az események nekünk adtak igazat, mert az Európa- bajnokságot mégis a Császárfürdőben rendezik meg, amelynek nagyszabású építési munkálatait a lekicsinylők holmi »tatarozásnak« minősítették.”

Ezek után a megnyitó napján joggal jött a Nemzeti Sport némi lírával: „S a színeket játszó, vibráló, hullámzó emberkoszorú közepén ott csillog a budai hegység forrásainak gyógyító erejű vize, beleszorítva egy ember alkotta, tágas medencébe. A víz hosszában parafadarabokként úszó kötelek jelölik a versenyzők útját, lentről a fenékről pedig fehér csíkok villannak át a kristálytiszta vízen, ezek után tájékozódnak a versenyzők a verseny közben.”

Az első napon Arne Borg letette a névjegyét, 1500 m gyorson világcsúcsot úszott (20:04.8), s repülőrajtot vett a vízilabda-válogatott is, Németországot 8:1-re győzte le. Mondta is Homonnai II Márton, hogy egy pillanatig sem hitte, hogy baj lesz, mi több biztosan megnyerjük az Európa-bajnokságot, hiszen úgy tud küzdeni, s úgy harap a csapat, mint az oroszlánok.

Így történt, de menjünk sorjában. 

A második napon Belgium ellen is nyertek a pólósok, az 5:0 a látszatnál nagyobb küzdelmet takar, félidőben ugyanis 0:0 volt az állás. Köszönhetően a francia bírónak, Émile-Georges Drignynek, aki „lehetetlen ítélkezéseivel és hozzá nem értésével teljesen lerontotta a játékot és valósággal meghamisította az eredményt”. 

A tudósító, Szepes Béla a közönségre is figyelt. „A kis színésznők, táncosnők csakúgy hemzsegnek. Mintha lóverseny vagy futballderby lenne. Egyetlen szerencse, hogy nincs a korzózásra hely, különben divatrevűt látnánk világrekord helyett. De ki törődik itt velük…” – írja a körítésről, a mindig elégedetlen közönségről pedig, amelynek soraiban többen ócsárolják Borgot és leszólják a pólóst, aki mellé lő: „Vegyék le! Vegyék már végre le azt a kicsinyítő szemüveget, amellyel a teljesítményeket nézik. És azt a nagyképet. És a »hozzáértő, elfogulatlan, szellemes, kritikus, értelmes, bölcs, ideális, legjobb« pesti közönség próbáljon ne olyan okos, ne olyan művelt, ne olyan tökéletes lenni.”

Aztán a svédeket is legyőzi a csapat, s megvan a sportág első magyar aranyérme. A vége 3:0 után 3:2, nagy csata („A letépett úszónadrágok egymásután jelennek meg a parton”), hatalmas öröm, ünneplés, ám a későbbi sikerkovács, Komjádi Béla morog: „A csapat önző volt. Nem passzoltak. Ha bemennek a kapuba a labdákkal és nem messziről lődöznek, akkor megnyerjük a meccset, mert ezt a 3:2 arányú eredményt nem nevezem nyereségnek.”

Jöttek az úszók, először 4x200 méteres gyorsváltónk, amely ezüstérmet szerzett. Pedig sokan bíztak a győzelemben, elsősorban a hajráember, Bárány István miatt. Harmadik úszónk, Szigritz Géza célba érkezése után abban reménykedtek, hogy Bárány utoléri az űzőbe vett német Heinrichet, ám a távolság, különösen a táv második felében nőtt közöttük. A finisben azután Bárány megközelíti Heinrichet, de csak annyit tud elérni, hogy biztosan győz a gép módjára finiselő pompás Arne Borg ellen – a németek nyernek, a svédek a harmadikak.

A száz méter gyors döntője előtt Arne Borg így beszélt: „Fogadjunk, hogy egy percen belül egyikünk sem úszik. Én fáradt vagyok, Bárány pedig nem tud jobbat. Aki jobban startol, az győz. Minimális győzelemről lehet csak szó!” Így történt – a tudósítás pedig: „Bárány startja kitűnően sikerül. A fordulót egy gondolattal előbb érinti meg Bárány, 50 méterük 27 másodperc! A tribün egy részéről úgy látszik, hogy Bárány Pista tisztán vezet a svéd előtt. Az a rész tombolni, tapsolni kezd. A hangzsivaj azután átterjed az egész uszodára, és feledve a rendőrség szigorú figyelmeztetését, az egész közönség állva nézi végig a csodás finist. Őrületes, idegfeszítő gyönyörűség az utóbbi nyolc-tíz másodperc hajszája. Bárány keze benn van a célban, Arne Borg, csak most üt be. Lehetséges ez? úgy van, igaz! Az ötezer ember tombolása nem ismer határt.”

Lehetett volna még egy aranyérmünk, de úgymond kivették a zsebünkből. 100 m háton Bartha Károly legyőzte a német Gustav Fröchlichet, aki „az utolsó tíz méteren nem tudja visszaverni Bartha rohamát, aki beéri, majd az utolsó métereken mintegy húsz centiméterrel meg is előzi és ennyivel előbb érinti meg a célt”. Így látta a szem, ám megint jött Monsieur Drigny, s ezúttal célbíróként bizonyította alkalmatlanságát, holtversenyt hirdetett Bartha és Fröchlich között.

Először újraúszást rendeltek volna el, aztán fehér asztal mellett (a Gellért Szálló kétszáz terítékes bankettja előtt) diszkvalifikálták Barthát, hibás fordulóért. Óvtunk, de az ügy függőben maradt. Jóval az Eb után mutatták be az Uránia filmszínházban az Európa-bajnokság filmjét, ettől várták a Bartha–Fröclich rejtély megoldását. „A filmnek a hátúszóbajnokság finiséről felvett része igazolta a várakozást, mert tisztán látható, hogy Bartha benyúlással győz Fröhlich ellen” – örvendezik a Népsport, nem sokkal később pedig már hírül adhatja, hogy nyert Fröhlich, Bartha második, hogy azonos kettejük ideje, tekintsük érdekességnek.

Az Eb sikere viszont minden elképzelést felülmúlt, a Nemzeti Sport vezércikke szerint: „A diadalmas úszósport öt napon keresztül átgázolt minden akadályon és konkurencián, de átgázolt elsősorban azon a merev vaskalaposságon, amely ezt a gyönyörű versenyt más sportágak konkurenciájától féltette.”