Van kiben hinni – Klein Ron jegyzete

Fucsovics Márton az elmúlt hét nap legrangosabb férfi teniszversenyén a második legjobb játékos lett – ez fantasztikus eredmény!

Két héttel ezelőtt ért véget az Australian Open, és Grand Slam után hajlamosak vagyunk értéktelenebbnek érezni egy-egy eseményt, ám az 500-as kategóriájú rotterdami torna távolról sem volt színvonaltalan. Fucsovics pazar mezőnyben jutott el a viadal utolsó mérkőzéséig, miközben győzelem nélkül utazott tovább Hollandiából például a melbourne-i finalista Danyiil Medvegyev, Alexander Zverev, de a szintén top 10-es Sztefanosz Cicipasz is kiesett az elődöntőben.

A 29 éves sportoló nem akárkitől és nem akárhogyan kapott ki: Andrej Rubljov nyolcadik a világranglistán, ám ennél sokatmondóbb, hogy 39 mérkőzést nyert meg az elmúlt 52 hétben, amivel Novak Djokovics, Rafael Nadal, Medvegyev és Cicipasz előtt vezeti a statisztikai rangsort, a győzelem/vereség mutatóban második Djokovics mögött, a legutóbbi hét ATP-döntőjét pedig mind megnyerte. Röviden: a világ egyik legjobb teniszezője. És nagyon-nagyon kemény csatában gyűrte le Fucsovicsot.

Büszkén figyelhetjük, amint a világ minden pontján űzött, piaci alapon működő, csodás hagyományokkal bíró sportágban egy nyíregyházi fiatalember hétről hétre bizonyítja, az élmezőnyben, a legnagyobb sztárok között a helye. Legalább ilyen fontos, hogy siker és kudarc esetén sem kell soha szégyenkeznünk hozzáállása, viselkedése, nyilatkozatai miatt, helyén tudja kezelni a történteket, ami feltétlenül szükséges az előrelépéshez – és bár Fucsovics már nem számít fiatal teniszezőnek, biztos vagyok benne, hogy messze még pályafutása csúcspontja.

Minden ilyen alkalommal szükségét érzem annak, hogy kiemeljem: két magyar szakember, Jancsó Miklós és Nagy Zoltán irányítják a munkáját, akik nem sztáredzőként érkeztek, és az elmúlt jó egy év után sem viselkednek úgy. Csendben, alázatosan teszik a dolgukat, nem táncolják körbe a magyar médiát, hogy az eredményeikkel dicsekedjenek, nem gondolják, hogy ők mindent (is) tudnak teniszről, életről, újságírásról, és eszükbe sem jut „tanácsokat” adni, hogy erről vagy arról miként kellene beszámolni.

A profi hozzáállás és szerény stílus pedig tökéletesen passzol Fucsovics igényeihez, elvárásaihoz: szembetűnő, mekkora erőt és hitet merít abból, ha felnéz egy-egy nehéz szituációban az edzői páholyban ülő Jancsóra vagy Nagyra. Felnéz rájuk, mert tudja, van kikben, van miért hinni – mi pedig higgyünk Fucsovicsban!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!